Pszichológus vagyok, aki a szorongásokra specializálódott. A legfőbb ok, amiért az emberek továbbra is szorongással küzdenek, az az, hogy tévhiteket táplálnak arról, mi a szorongás és hogyan működik.
Mert ha félreérted, hogy mi is a szorongás valójában, és hogyan is működik, könnyen előfordulhat, hogy akaratlanul is erősíted.
Ha azt szeretnéd, hogy kevésbé érezd magad szorongónak, meg kell szabadulnod a szorongásról hallott összes haszontalan mítosztól és tévhittől.
A cikk hátralévő részében végigvezetlek a 6 leggyakoribb szorongással kapcsolatos mítoszon.
1. Meg kell értened a szorongásod eredetét.
Csak azért, mert a múltad analizálása izgalmas, még nem jelenti azt, hogy hasznos is.
A kezdeti okok ritkán a szorongásod fenntartó okai.
Például: Tegyük fel, hogy a szorongásodat a szüleid 6 éves korodban történt vitás válásáig tudod visszavezetni. Lehet, hogy ez volt az az esemény, amely kiváltotta vagy elindította a szorongását. De a szüleid válása most, felnőttként nem okozza a szorongásodat.
A szorongásodat a jelenbeli szokásaid okozzák – például a krónikus aggódás vagy a megszállott társkeresés. És amíg nem foglalkozol ezekkel a fenntartó okokkal, addig a szorongásod fennmarad.
Tehát hasznos lehet felfedezni és feldolgozni a szorongásod múltbeli eredetét. De ne ess abba a hibába, hogy azt gondolod, hogy ez majd megoldja azt, ami a jelenben a szorongásodat okozza.
2. A szorongás veszélyes
Csak azért, mert valami rossz érzés, még nem jelenti azt, hogy ártalmas is.
Például: Az izomláz egy kiadós edzés után ugyan kellemetlen érzés, de valójában jó dolog – azt jelenti, hogy az izmaid nőnek és erősödnek. Nos, a szorongás ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az izomláz – rossz érzés, de valójában nem veszélyes.
A szorongás ugyanis nem más, mint a téves vagy félreértelmezett félelem egy formája. És mint minden kellemetlen érzelem, bár néha fájdalmas és ijesztő, a félelem és a szorongás önmagában nem árthat közvetlenül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a szorongással nincsenek közvetett és hosszú távú kockázatok. Idővel a szorongás például krónikus stresszhez vezethet, ami számos rossz kimenetelű betegséggel jár.
De itt van a legfontosabb felismerés a szorongással kapcsolatban, amit tudnod kell:
Amikor aggódsz a szorongás miatt, megtanítod az agyadnak, hogy (tévesen) azt higgye, hogy a szorongás veszélyes, ami csak még inkább szorongóvá tesz!
A szorongás pillanatnyi veszélyei miatt való aggódás éppen az, ami hosszú távon szorongáshoz és az ezzel járó potenciális kockázatokhoz vezet.
A legjobb módja annak, hogy ne ragadjunk meg a hosszú távú szorongásban, ha nem aggódunk tovább a pillanatnyi szorongás miatt, hanem elfogadjuk azt.
3. A szorongás gyengeség
Sok embert úgy nevelnek, hogy a szorongás a gyengeség jele:
• Gyermekként talán a szüleid vagy a testvéreid kritizáltak, amikor megemlítetted, hogy félsz.
• Vagy talán azt tapasztaltad, hogy valaki mást, aki szorongó és félénk volt, megszégyenítettek emiatt – például az egyik szülő a másikat folyamatosan gúnyolta félénkségéért vagy félelméért.
Bárhonnan is ered ez a hiedelem, meglepően nehéz lehet lerázni. Mert bár sokan elismerik, hogy a szorongás nem a gyengeség jele, tapasztalati úton mégis így éreznek, különösen a pillanat hevében.
Például: Tegyük fel, hogy most tartottál egy prezentációt a munkahelyeden. De a prezentáció egy pontján nagyon ideges lettél, mert összekevertél néhány információt. Ennek következtében a nap hátralévő részét azzal töltöd, hogy ezen rágódsz és aggódsz:
• Mekkora hülyeség volt, hogy összekevertem azokat az ügyfeleket, és így összezavarodtam!
• Nem hiszem el, hogy ennyire összezavarodtam… Miért nem tudok magabiztosabb lenni, mint a többiek!
• Biztos vagyok benne, hogy most már megbízhatatlannak tartanak, mert egy héten belül ez volt a második alkalom, hogy láthatóan ideges lettem a csapat előtt.
Annak ellenére, hogy tudjuk, a szorongás nem gyengeség, a pillanatnyi belső monológod mást sugall. És ami lényeges, ha így reagálsz a szorongásra – sok aggodalommal és negatív önbeszéléssel -, akkor az agyad továbbra is ezt fogja hinni.
4. A szorongás olyan dolog, amivel az ember születik.
Az egyik leggyakoribb mondat, amit azoktól az emberektől hallok, akik szeretnék abbahagyni a szorongást, az az, hogy attól rettegnek, hogy ez soha nem fog megváltozni, mert ők már csak ilyenek…
• Szeretnék kevésbé szorongó lenni, de mi van, ha egyszerűen így vagyok összerakva?
• A nagymamám szorongó volt, az anyám szorongó volt, talán én is szorongónak születtem?
• Mindig is szorongó ember voltam. Valószínűleg egyszerűen a génjeimben van.
Nem létezik olyan szorongásos gén, amely előre meghatározza, hogy ki fog szorongással küzdeni, és ki nem. A kutatások szerint a szorongásra való hajlam legfeljebb 30%-ban örökletes tényezőkön alapul. De még így is inkább ahhoz van köze, hogy az alapvető jellemvonások és a korai tapasztalatok hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással – senki sem pattan ki az anyaméhből aggódva és idegeskedve!
A szorongás nagyjából tanulásból és tapasztalatból ered.
Akár a korai életkorban történő modellezés, akár a tapasztalatok révén kialakulnak bizonyos szokások, például az aggódás és az elkerülés, amelyek hosszú távon szorongáshoz vezetnek.
A jó hír az, hogy amit megtanultunk, azt vissza is lehet tanulni. És nem számít, hogy mi történt a múltban, ami a szorongással járó szokásokat kialakította, a jelenben mindig lehet új szokásokat kialakítani.
5. Az aggodalom és a szorongás ugyanaz
Az aggodalom és a szorongás nagyon különböző dolgok. És a különbség megértése kulcsfontosságú a szorongás hosszú távú csökkentéséhez.
Az aggodalom egy gondolat vagy gondolatsor:
• Istenem, mi van, ha azt hiszi, hogy az utolsó megjegyzésemmel megsértettem?
• Soha nem kapom meg azt az előléptetést…
• Furcsa érzés a mellkasomban… Valószínűleg szívrohamot kapok…
A szorongás egy érzelem vagy érzelemcsoport:
• Idegesség egy nagy előadás előtt.
• Rettegés, hogy pánikrohamot kapsz.
• Idegesnek érzi magát egy új emberekkel teli teremben.
Ez a különbség az aggodalom, mint gondolkodásmód és a szorongás, mint érzelem között döntő fontosságú, mert a gondolkodásodat irányíthatod, de az érzelmeidet nem – legalábbis közvetlenül nem.
• Bármilyen nehéz is néha, lehetséges abbahagyni az aggódást, és figyelmünket, vagy gondolkodásunkat valami másra irányítani.
• De nem tudod közvetlenül irányítani az érzelmeidet, beleértve a szorongást is – nincs olyan szorongás, amiből csak kihúzhatod magad, hogy csökkentsd szorongásod mértékét.
Az érzelmeidet csak közvetve tudod megváltoztatni, elsősorban a gondolkodásmódod megváltoztatásával.
A legtöbb ember mikor szorongani kezd, megpróbálja elmulasztani a szorongását. Ez azonban látványosan visszafelé sül el, és csak arra szolgál, hogy féljünk a saját szorongásunktól! Ugyanakkor az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni az aggódásukat, mert úgy érzik, hogy ez olyasmi, amit nem tudnak irányítani. De a helyzet a következő…
Az aggodalmad ellenőrzése az egyetlen módja annak, hogy kontrolláld a szorongásodat.
Ironikus módon a legjobb módja annak, hogy megszabadulj a szorongástól, ha megtanulod elengedni a szorongásod irányítására való törekvésedet, és helyette inkább azt gyakorlod, hogyan vedd át az irányítást az aggodalmad felett.
6. Minden fejben dől el
Bár az aggodalom az egyetlen közvetlen oka a szorongásnak, ez nem jelenti azt, hogy a szorongás csak fejben dől el.
Az egyik legnagyobb ok, amiért az emberek beleragadnak a krónikus aggódás – és az ebből fakadó összes szorongás – sémáiba, az, hogy nem tudják megfelelően kezelni a kapcsolataikat. Pontosabban, nem eléggé asszertívak, és nem tudják, hogyan kell egészséges határokat szabni.
A szorongás nagy része az egészségtelen kapcsolatokból ered.
Gondolj csak bele:
• Ha nehezen tudod határozottan kérni, amit akarsz, akkor állandóan azon fogsz aggódni, hogy másokat boldoggá tegyél – és közben figyelmen kívül hagyod a saját igényeidet és szükségleteidet.
• Ha nehezen tudsz egészséges határokat felállítani (vagy betartatni), akkor mások kérései és igényei túlterhelnek majd – ami rengeteg aggodalomhoz és szorongáshoz fog vezetni.
Néha a legjobb módja a szorongás csökkentésének, ha megpróbálod kívülről szemlélni a másokkal való kapcsolataid.
Nick Wignall
