A 2022-es Digestive Disease Week (DDW) konferencián bemutatott kutatás szerint azoknál az időseknél, akik gyakran szednek antibiotikumokat, nagyobb a gyulladásos bélbetegség (IBD) kialakulásának kockázata.
Egy korábbi, 2020-ban közzétett kutatás összefüggést talált az antibiotikum-használat és az IBD kialakulása között fiatal felnőtteknél. A Dr. Adam Faye, a New York-i NYU Grossman School of Medicine orvostudományi és népegészségügyi tanszékének adjunktusa által vezetett kutatás azt vizsgálta, hogy ugyanez a kapcsolat kimutatható-e idősebb embereknél is. A kutatók a dán nemzeti receptköteles gyógyszerek nyilvántartása alapján 2000 és 2018 között 2,3 millió 60 éves (vagy idősebb) személyt azonosítottak, majd megvizsgálták a felírt antibiotikumok számát, a gyógyszer-használat időpontját, valamint az egyes antibiotikum-kategóriák hatását az IBD kialakulására.
A 18 éves vizsgálati időszak alatt a kutatók 10 773 új fekélyes vastagbélgyulladásos esetet és 3825 új Crohn-betegséget találtak, és az antibiotikumoknak való kitettség növelte ezt a kockázatot. Ez arra utal, hogy a környezeti tényezők jelentős szerepet játszanak a gyulladásos bélbetegségek kialakulásában ebben a populációban.
„Amikor az IBD kialakulására gondolunk, úgy véljük, hogy mind a környezeti, mind a genetikai tényezők szerepet játszanak. Alapvetően minden, ami nem genetikai jellegű, környezeti kockázati tényezőnek vagy expozíciónak tekinthető, beleértve az antibiotikum-használatot is” – magyarázza Dr. Faye. „Úgy tűnik, hogy a fiatalabb betegeknek nagyobb a genetikai kockázata, míg az idősebb korban jelentkező IBD esetében alacsonyabb ez a veszély, ugyanakkor a környezeti tényezők nagyobb szerepet játszanak az IBD kialakulásában”.
A gyakoribb antibiotikum-használat növeli az IBD kockázatát
Az új esetek száma akkor volt a legmagasabb, amikor a diagnózis előtt egy-két évvel írtak fel antibiotikumot, de a diagnózist megelőző két-öt évben felírt antibiotikumok esetében is magas volt a kockázat. Ezt az összefüggést minden típusú antibiotikumra megállapították, kivéve a nitrofurantoint, amelyet gyakran húgyúti fertőzésekre írnak fel. Az IBD kialakulása pedig leggyakrabban a gyomor-bélrendszeri fertőzésekre használt antibiotikumokkal hozható összefüggésbe.
„A gyulladásos bélbetegséget, amely könnyen figyelmen kívül hagyható ebben a korcsoportban, komolyan kell venni, különösen akkor, ha a kórtörténetben antibiotikumokat írtak fel” – mondja Faye. Megjegyzi azt is, hogy további kutatásokra van szükség ennek a kapcsolatnak a feltárására.
A szerzők nem rendelkeztek adatokkal az antibiotikum-használat okáról; például arról, hogy bélfertőzés miatt írták-e fel, állítja Dr. Benjamin Cohen, gasztroenterológus, a Cleveland Clinic’s Digestive Disease & Surgery Institute IBD klinikai igazgatója. „Az eredményeknek arra is fel kell hívni az orvosok figyelmét, hogy a korábbi években ismételt antibiotikum-kúrákat követő új gyomor-bélrendszeri tünetek okaként vegyék figyelembe az IBD-t.”
Sok antibiotikum hatással lehet a bélrendszer mikrobiomjára, még akkor is, ha más betegségek kezelésére használják – hangsúlyozza Faye. „Így azokban az esetekben, amikor egy enyhe betegség várhatóan néhány napon belül magától megszűnik, bölcsebb lehet mellőzni az antibiotikumok alkalmazását.”
A jövőben Faye kutatócsoportja azt tervezi, hogy az antibiotikum-használat következtében kialakuló bélmikrobiom-változások feltárására összpontosít, amelyek hozzájárulhatnak az IBD kialakulásához.
„Ha meg tudjuk határozni azokat a mikrobiomváltozásokat, amelyek az idősebb felnőtteknél újonnan kialakuló IBD-t váltanak ki, akkor talán szerepet kaphatnak a probiotikumok, vagy más terápiák az egészséges bélflóra egyensúlyának helyreállításában” – mondja. „Ha a gyulladás már jelen van, a kezelésnek a betegség ellenőrzésére kell összpontosítania, ami gyakran gyógyszeres terápiát igényel. Folyamatban van azonban a diéta és a stressz szerepének kutatása a remisszió fenntartásában”.
Adam Meyer
