Az alvászavar a 2-es típusú cukorbetegség egyik kevéssé ismert kockázati tényezője.
Interjú Dr. Eve Van Cauterrel a hiányos alvás és a cukorbetegség közötti kapcsolatról.
Kérdés: Mik azok az alvászavarok, és melyek azok, amelyek összefüggésbe hozhatók az inzulinrezisztenciával és a cukorbetegséggel?
V: A modern társadalomban gyakoriak az alvásproblémák és a diagnosztizált alvászavarok. Valószínűleg a leggyakoribb alvászavar a hiányos alvás – az emberek nem alszanak eleget. Előnyben akarják részesíteni a munkát, a szabadidős tevékenységeket és még a közösségi oldalak böngészése is nagyobb prioritást élvez az alvásnál. A középiskolás gyerekek valószínűleg a lakosság leginkább alváshiányos rétegéhez tartoznak, és az ebben a korban kialakuló alvási rutinok arra a pályára állítják őket, hogy az alvás, mint az egészség egyik alappillére nem elsődleges fontosságú.
A rendszertelen alvás is gyakori. Az amerikai munkavállalók mintegy 16%-ának nincs rendszeres napirendje, és az alvási szokásaik szintén rendszertelenek. Előfordulhat, hogy egyik nap hajnali 2 óráig fent vannak, majd másnap regenerálódnak, a következő napon pedig nagyon korán kell kelniük. Az ehhez kapcsolódó viselkedési forma a szociális jetlag, amely azt jelenti, hogy a hét folyamán alváshiányban szenvednek, majd hétvégén megpróbálják behozni a lemaradást – ez a magatartás gyakori a serdülők és a fiatal felnőttek körében.
Tanulmányok azt mutatják, hogy számos alvásprobléma összefügg az inzulinrezisztenciával, a prediabétesszel és a cukorbetegséggel, illetve jelentős hatással van a glükóztoleranciára. Kísérleti bizonyítékok vannak például arra, hogy ha egészséges önkénteseket olyan napirendbe kényszerítünk, amelyben az alvás rendszertelenül zajlik az éjszaka folyamán, akkor romlik az érintettek glükóztoleranciája és inzulinérzékenysége.
A lényeg az, hogy a modern életmód az alvás rendszertelenségét hozta magával, ami növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázati tényezőit. Ráadásul a 2-es típusú cukorbetegség és az olyan alvászavarok, mint az inszomnia és az obstruktív alvási apnoe (OSA) között már bizonyított kapcsolat áll fenn. Az OSA a 2-es típusú cukorbetegek mintegy kétharmadát érinti. Súlyossága befolyásolja a cukorbetegek vércukorszintjének szabályozását – minél súlyosabb az OSA, annál alacsonyabb az inzulinérzékenység.
Kérdés: Növelhetik-e az alvásproblémák, vagy alvászavarok a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát?
V: Igen. Több tanulmány kimutatta, hogy az éjszakai sorozatos ébredések, az elégtelen alvás, a túlzott alvás és a rendszertelen alvás mind-mind elősegítik a glükóz intoleranciát. Továbbá, ha valakinek prediabétesze, vagy cukorbetegsége van, a rossz alvás csak súlyosbítja az állapotot.
Az alvásproblémák olyan emberek esetében is problémát jelentenek, akiknek nincs egyéb – cukorbetegségre utaló – kockázati tényezőjük.
Laboratóriumi, ellenőrzött körülmények között, többnyire fiatal, egészséges – túlsúly, vagy bármilyen diabétesz kockázati tényező nélküli – felnőtteken végzett tanulmányok vizsgálták a hiányos alvás hatását. Már 4-5 nap elégtelen alvás után 25%-30%-os csökkenő inzulinérzékenységgel mutattak összefüggést. Meggyőző bizonyíték van tehát arra, hogy az elégtelen alvás káros hatással van a glükóztoleranciára, és az egyébként egészséges embereket a prediabétesz kialakulásához vezetheti.
Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál a résztvevőknél, akik rövid ideig aludtak, 40%-kal nagyobb valószínűséggel alakult ki cukorbetegség, mint azoknál, akik 7-8 órát aludtak.
Ami az alvászavarokkal küzdő embereket illeti, tudjuk, hogy a közepes vagy súlyos OSA a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának egyik kockázati tényezője. Az alvászavarok, például az OSA gyakoribbá válása párhuzamosan halad az elhízás arányának növekedésével, és ez a két járvány hozzájárul a cukorbetegség gyakoriságának drámai növekedéséhez.
Érdemes megjegyezni, hogy az alvászavarok, például az elégtelen alvás vagy az elalvási nehézségek, illetve a sorozatos felébredések körülbelül olyan hatással vannak a cukorbetegség kialakulásának kockázatára, mintha a családban előfordult volna 2-es típusú cukorbetegség.
Kérdés: A 2-es típusú cukorbetegeknél csökkentheti-e az alvászavarok kezelése a vércukorszintet?
V: Még csak az elején járunk az alvászavarok kezelésének a glikémiás kontrollra gyakorolt hatásának tanulmányozásában. Egyelőre kevés tanulmány áll rendelkezésre. Volt néhány vizsgálat olyan rövid alvókkal, akiket arra kértek, hogy hosszabbítsák meg az alvás időtartamát – a hosszabb alvási idő javította az inzulinérzékenységet. Néhány tanulmány azt is kimutatta, hogy a rövid alvók alvásidejének meghosszabbítása csökkentheti az éhségérzetet és az étvágyat, ezzel elősegítve a fogyást. Több, nagyobb csoportokon végzett vizsgálatra van szükség.
Az egyik jól vizsgált alvászavar az OSA. Számos tanulmány vizsgálta a folyamatos pozitív légúti nyomást (CPAP), hogy kiderüljön, ez a kezelés csökkenti-e a glükózszintet és javítja-e a glikémiás kontrollt. Az eredmények vegyesek voltak. A CPAP egyes klinikai vizsgálatai a placebokezeléssel összehasonlítva azt mutatták, hogy a CPAP hatással van az inzulinérzékenységre, más vizsgálatok azonban ezt nem bizonyították.
A fő probléma az, hogy ha életszerű körülmények között végeznek vizsgálatot, akkor a CPAP alkalmazásának betartása rendszerint elégtelen. Az emberek nem minden éjszaka és csak néhány órán át viselik a készüléket – ami már kiváló betartásnak számít.
Ezzel szemben a laboratóriumi vizsgálatokban a szabálykövetés maximalizálható.
Egy előzetes vizsgálatban 2. típusú cukorbetegségben szenvedő betegeket kezeltünk 1 héten keresztül. A laboratóriumban minden éjszaka a lehető legjobban felszerelt CPAP-készülékkel kellett aludniuk. 1 hét elteltével a reggeli glükózszintek körülbelül 12 milligramm per deciliterrel való csökkenését figyeltük meg, ami klinikailag jelentős. Ez megegyezik azzal, amit egy gyógyszerrel el lehet érni.
A CPAP-készülékek óriási fejlődésen mentek keresztül, és ma már vannak olyan készülékek, amelyek sokkal kényelmesebbek, kisebbek, könnyebbek, csendesebbek és könnyebben tolerálhatók. Vannak olyan fogászati készülékek is, amelyek csökkenthetik az OSA súlyosságát. Ezen előrelépések ellenére a legtöbb egészségügyi szakember nem mondja azt, hogy „kezelnie kell az alvási apnoéját, mert rontja a cukorbetegségét”. Sajnos az egészségügyi szakembereket némileg eltántorították attól, hogy az OSA kezelését cukorbetegség esetén a terápiás stratégia fontos részének tekintsék.
Kérdés: Az egészségügyi szakembereknek szűrniük kell-e a pácienseket alvásproblémákra? Hogyan kell tanácsot adniuk azoknak a betegeknek, akik rosszul alszanak vagy alvászavarral küzdenek?
V: Az egészségügyi szakemberek rutinszerűen rákérdeznek a testsúlyra, a családban előfordult cukorbetegségre és a fizikai aktivitásra. De gyakran még egy tapasztalt diabetológus sem kérdez rá a páciense alvási problémáira. Sok egészségügyi szakember azt sem kérdezi meg, hogy a páciensnek van-e nappali munkája, vagy egyenesen a munkahelyéről esett-e be a reggeli vizsgálatra. Ugyanis szinte az összes biokémiai vizsgálati eredményt befolyásolja, ha az éjszakát ébren töltötte.
Vannak olyan kérdések, amelyeknek szerepelniük kellene minden beteg anamnézisében. Milyen a munkarendje? Jól alszik? Mikor szokott lefeküdni? Mikor kel fel? És mi a helyzet a hétvégékkel? Vannak rendszeres alvásidők?
Léteznek rövid, egyszerű kérdőívek az alvásról, amelyek kitöltését kérheti az orvos egy látogatás során. Az egyik ilyen például egy alvásminőségi kérdőív, amely a szokásos alvás időtartamát és az alvás minőségét méri fel. Egy másik a napközbeni álmosságot mérő skála, amely néha sokat elárul az OSA nappali funkciókra gyakorolt hatásáról. Ezek a kérdőívek jó rálátást nyújtanak az egészségügyi szakembereknek az alvás azon aspektusaira, amelyek kezelésre szorulhatnak.
Vagyis mindössze arról van szó, hogy az alvási szokásokat a páciens kórtörténetének részévé kell tenni.
Az Amerikai Diabétesz Szövetség az OSA-t a glükóztoleranciát rontó tényezői között említik. Ez egy nagyszerű első lépés. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség is felvett az iránymutatásaiba néhány, az alvásra vonatkozó megfogalmazást. Remélem, hogy egyre több orvos tájékozódik ezekről az iránymutatásokról, és kezdi el alkalmazni az ajánlásokat.
Kérdés: Van még valami, amit az egészségügyi szakembereknek tudniuk kell az alvászavarokról és a cukorbetegekről?
V: Valójában az anyagcsere, az alvás és a táplálkozás háromszögét vizsgáljuk. Az élelmiszer folyamatosan rendelkezésre áll – egyesek a napi háromszori étkezés helyett a szokásos étkezések mellett többletkalóriákat fogyasztanak. A nap folyamán és éjszaka is nassolnak. Ez csökkenti az éjszakai éhgyomri időszak hosszát, és befolyásolja a glükózszabályozást. Az alvás időtartamának módosításával ösztönözni lehet az étrendi változásokat, amelyek önmagukban is befolyásolhatják a glükózanyagcserét.
