Miközben sok ember számára újraindul a normális élet, mások milliói még mindig a long Coviddal küzdenek. Ez az állapot most végre megkapja azt a figyelmet – és potenciális kezelést -, amire oly nagy szüksége van, véli Michael Marshall.
Lauren Nichols 2020. március 10-én betegedett meg először. Tünetei kínzó fáradtsággal kezdődtek, amelyet gyorsan fejfájás, agyi köd és gyötrelmes gyomor-bélrendszeri fájdalom követett. ” Hihetetlenül fájt a torkom is” – mondja. „Minden alkalommal, amikor levegőt vettem, minden alkalommal, amikor beszéltem, meg akartam halni.” Nicholsnak volt egy gyanúja, hogy ezt a Covid-19 okozza, és később pozitív is lett a tesztje, azonban a tünetei nem múltak el néhány hét alatt, ahogyan azt az akkori hivatalos állásfoglalás állította. Két év elteltével még mindig vár a gyógyulásra.
Ezzel sajnos nincs egyedül. Az igazoltan koronavírus miatt elhunyt 5,8 millió ember mellett több tízmillióan szenvednek long Covidban: ez egy elhúzódó állapot, amelynek tünetei hónapokig, vagy évekig tarthatnak. A long Covidos betegek még mindig szenvednek a fertőzés káros hatásaitól, miközben az orvosok gyakran csak kevés segítséget nyújtanak nekik. „Még mindig nem figyelnek a betegekre” – mondja Nichols, aki jelenleg a Body Politic, egy nemzetközi érdekvédelmi csoport alelnöke, amely jelenleg a Covid-19-re összpontosít.
Annak ellenére, hogy a kormányok nem biztosítanak forrásokat és nem fordítanak kellő figyelmet a betegségre, két évvel a világjárvány kitörése után a long Covid lassan feltárja titkait. „A tudósok éjjel-nappal dolgoznak, hogy megértsék, mi okozza ezt az állapotot” – mondja Akiko Iwasaki a Yale Egyetemről. Nem csak azt kezdjük megérteni, hogy egyesek miért maradnak betegek a fertőzés után, hanem azt is, hogy mi történik a szervezetben – és ezzel együtt a kezelés, sőt a megelőzés módjait is.
Az első információk a Covid-19 elhúzódó tüneteiről a betegség megjelenése után néhány hónappal kerültek nyilvánosságra. Néhány SARS-CoV-2 vírussal fertőzött ember arról számolt be, hogy továbbra sem javulnak tüneteik. A tünetek sokasága eltérő volt egyénenként, és idővel kiszámíthatatlan módon változott.
A „long Covid” kifejezést Elisa Perego régész alkotta meg 2020. májusában egy tweetben, amelyet a világ gyorsan átvett. Amiben sokkal lassabban jutottak közös nevezőre; hogy mi is ez a betegség, hány embert érint, miért kapják el egyesek, míg mások nem, és hogyan kell kezelni. Az állapot pontosabb meghatározásával és számos publikált cikkel a tudósok végre elkezdhetnek válaszokat adni. Már tudjuk, hogy az Egyesült Királyságban jelenleg körülbelül 1,3 millió embernek van long Covidja, melyről a Nemzeti Statisztikai Hivatal február 3-án számolt be. Ez a szám valószínűleg nőni fog az Omicron változat hulláma után, amely nemrégiben söpört végig az Egyesült Királyság nagyrészt be nem oltott fiataljain.
A 2021. decemberében közzétett, 81 tanulmányból származó metaanalízis adatai szerint a Covid-19-cel diagnosztizált emberek 32 százaléka 12 héttel később még mindig fáradtsággal küzd, míg 22 százalékuk kognitív zavarokkal. Azt is tudjuk, hogy bizonyos emberek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
Egy januárban közzétett tanulmány kimutatta, hogy nagyobb valószínűséggel alakul ki hosszú Covid, ha az illető 2-es típusú cukorbetegségben szenved, ha bizonyos „autoantitestek” támadják meg a saját szöveteit, ha a vírus genomjának darabjai még mindig keringenek a vérében és ha korábban megfertőződött a mirigylázat okozó Epstein-Barr-vírussal. A közelmúltban azt is felfedezték, hogy a long Covidban szenvedő betegeknek a bélrendszerében más baktériumok vannak, bár nem világos, hogy a bélbaktériumuk miatt fogékonyak-e a betegségre, vagy a betegség váltotta ki a bélbaktériumok változását. A több mint 200 ismert tünet közül, amelyek a long Coviddal kapcsolatosak, a leggyakoribbak a légszomj, a megerőltetés utáni rossz közérzet – amikor még egy kis testmozgás is kimerültséghez vezet – és az agyi ködnek nevezett kognitív zavar.
Ez utóbbi tünet rendkívül gyakori, még olyan embereknél is jelentkezik, akik nem gondolják, hogy long Covidjuk lenne. Egy januárban közzétett tanulmányban Sijia Zhao az Oxfordi Egyetem munkatársaival 53 olyan személyt vizsgált kognitív tesztekkel, akik nem számoltak be tartós tünetekről a Covid-19 fertőzés után, valamint 83 olyan kontrollszemélyt, akik azt állították, hogy nem fertőződtek meg. A Covid-19-es csoport eredménye szinte teljesen megegyezett a kontrollcsoportéval, viszont rosszabbul emlékeztek a látott képekre és rosszabbul tudtak egy feladatra koncentrálni. Szerencsére ezek a problémák megszűntek. „Lassú, de elég nyilvánvaló gyógyulás következett be az említett nehézségekből körülbelül hat-kilenc hónap elteltével” – mondja Zhao.
Mások nem ilyen szerencsések. Nichols még mindig nincs jól, miután a tünetek hullámvasútját éli át, beleértve a súlyos hasmenést, egy rendkívül ijesztő mini-sztrókot, övsömört és hajhullást. Az ő esete súlyos, de nem egyedülálló. „Sokan közülünk folyamatosan rosszul vannak, vagy egyre rosszabbul” – mondja. A long Covid nem egyedülálló ebben a tekintetben. Sok más vírus, például a Zikát vagy a tüdőgyulladást okozó vírusok is okozhatnak hosszú távú tüneteket. A trópusokon gyakori Chikungunya-vírus lázat okoz, de azt gyakran tartós, ízületi gyulladásra emlékeztető tünetek követik.
Tekintettel a long Covid tünetek sokféleségére, nem valószínű, hogy egyetlen folyamatot, vagy egyetlen kezelést találunk mögötte. „Óva intenék mindenkit, aki azt mondja, hogy létezik egy egyszerű válasz a long Covidra” – mondja Mark Toshner, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.
Bíztató jelek
A kutatások előrehaladtával a lehetséges mechanizmusok hosszú listája lassan lecsökken a legígéretesebb jelöltekre. Ezek közé tartozik az az elképzelés, hogy a vírus súlyos szövetkárosodást okozhat, amelyet a szervezet nem tud helyrehozni. Iwasaki szerint ez különösen valószínű azoknál az embereknél, akik intenzív ápolásra szorulnak. Más lehetséges magyarázatok szerint a vírus tartósan megzavarhatja az immunrendszert, vagy akár autoimmun betegséget is kiválthat, amelyben az immunrendszer megtámadja az egészséges szöveteket. Egyes esetekben a vírus a szervezetben maradhat, és egyre több kárt okozhat.
Azt az elképzelést, hogy a SARS-CoV-2 megmaradhat a szervezetben, kezdetben számos szakértő elutasította, mivel a vírus a fertőzést követő hetekben már nem volt kimutatható a vérvizsgálatokban. Michael Van Elzakker, a bostoni Massachusetts General Hospital munkatársa szerint hiba volt elvetni az ötletet. Szerinte a problémát az jelentette, hogy könnyebb volt azonosítani a kóros immunsejt-aktivitást egy vérvizsgálatból, mint azonosítani a vírustöredékeket, amelyek bárhol elrejtőzhetnek a testben. 2021. januárjában a New York-i Rockefeller Egyetemen Michel Nussenzweig és munkatársai által közzétett kulcsfontosságú tanulmány újraélesztette az ötletet. Kimutatták, hogy az immunrendszer részét képező memória B-sejtek 1,3 és 6,2 hónappal a fertőzés után egyre inkább ráhangolódnak a vírusra – ami arra utal, hogy a vírus még mindig jelen volt, és a B-sejtek alkalmazkodtak hozzá, jóval azután, hogy a vírus már nem mutatkozott a vérvizsgálatokban.
Decemberben aztán Daniel Chertow, a marylandi Bethesdában található Nemzeti Egészségügyi Intézet munkatársa egy előzetes, még szakértői felülvizsgálatra váró tanulmányban arról számolt be, hogy a vírus „nagymértékben elterjedt” 44 elhunyt Covid-19-es beteg testében és agyában. „Ez bizonyíték arra, hogy a vírus hónapokig megmarad” – mondja Van Elzakker. Egy korábbi tanulmány alátámasztotta ezt a megállapítást, amely kimutatta, hogy a vírus az emberek beleiben is megmaradt. A következtetés egyszerű.
Sok, lassan gyógyuló ember szervezetében még mindig ott lehet a SARS-CoV-2, és a felépülésükhöz vezető egyik legfontosabb lépés lesz a vírus elpusztítása. Iwasaki szerint a monoklonális antitestekkel mindenképpen érdemes lenne próbálkozni. A védőoltás is segíthet. Az Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Ügynökségének ebben a hónapban közzétett felülvizsgálata kimutatta, hogy a védőoltás segít csökkenteni a long Covid kialakulásának kockázatát, azon túlmenően, hogy segít elkerülni a fertőzést. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy néhány oltatlan, long Covidban szenvedő embernél, akiket később beoltottak, csökkentek a tünetek. Az egyik elmélet szerint az oltás segíthet kiüríteni a szervezetből a vírus maradványait.
Fontos azonban különbséget tenni a régóta betegeskedők között; akik még mindig küzdenek a vírussal, és azok között, akiknek a betegségét a saját immunrendszerük okozza. Az immunrendszer megzavarodására vonatkozó bizonyítékok a long Covid esetében egyértelműek. Számos tanulmány azt mutatja, hogy a long Covid esetében az immunrendszer kémiai anyagai túltermelődnek. Ezeknek komoly következményei vannak, beleértve az agyi kémiai anyagok zavarát is. Ez a kémiai káosz magyarázatot adhat a long Covid által okozott agyi ködre, ha Iwasaki kísérleteit vesszük alapul.
Az egyik kísérletben a SARS-CoV-2 vírussal fertőzött egereknél megemelkedett a CCL11 nevű kemokinek szintje, amelyet a kognitív tünetekkel küzdő long Covid betegek esetében is kimutattak, míg a kognitív tünetekkel nem küzdő long Covid betegeknél nem. Az egerekben a mikroglia nevű agysejtek is begyulladtak. A kemoterápiát gyakran követő agyi ködről szóló tanulmányokból tudjuk, hogy a gyulladt mikroglia károsíthatja az idegsejteket, ami kognitív zavarokat okozhat. A feltételezés szerint a long Covid-agyködöt a mikroglia gyulladása okozhatja.
Hogy tisztább képet kapjunk arról, hogy mely immunrendszeri változások milyen hosszú távú Covid tünetekhez kapcsolódnak, Danny Altmann, az Imperial College London munkatársa és csapata most a tünetek alapján csoportosítja a long Covidban szenvedő embereket, azzal a szándékkal, hogy „a teljes molekuláris immunológiai eszköztárat bevetve”, szétválogassa, mi történik a szervezetükkel.
A vérerek is érintettek lehetnek, ami számtalan long Covidos ember figyelmét keltette fel. Eszerint a long Covid kialakulásának fő oka az apró vérrögök, amelyek korlátozzák a vér áramlását a szervekbe, valamint károsítják az erek falát. Az ötlet iránti lelkesedés akkora, hogy a #TeamClots népszerű hashtaggé vált a Twitteren.
A hipotézis a dél-afrikai Stellenbosch Egyetem Resia Pretorius vezette kutatóinak eredménye. Korábban azt állították, hogy a vérben lévő baktériumok megzavarhatják az alvadást, amely a vérzés megállítása érdekében történik, és hogy ez a rosszindulatú alvadás szerepet játszik számos betegségben, köztük az Alzheimer-kórban. Ugyanez igaz lehet egy vírusra is? 2021. elején Pretorius elkezdett vérmintákat gyűjteni long Covid betegektől. A plazmára összpontosított, amely a vörös és fehérvérsejteket szállítja. A mikroszkóp alatt sok olyan dologra bukkant, amit ő „mikrorögöknek” nevez: apró, vérrögökre emlékeztető csomókra. A mikrorögöket szokatlanul nehéz volt lebontani a normál vérrögökhöz képest. Ezek nem mutatkoztak olyan emberek vérében, akik soha nem fertőződtek meg SARS-CoV-2 vírussal.
Egy második vizsgálatban Pretorius csapata kimutatta, hogy a vírusból származó tüskefehérje önmagában is képes megzavarni a normális véralvadási folyamatot. A vérrögök akkor alakulnak ki, amikor a fibrinogén nevű fehérje egy másik fehérjévé, fibrinné alakul át. A kutatók felfedezték, hogy a tüskefehérje megváltoztatta a fibrinogén háromdimenziós szerkezetét – ezt a megállapítást azóta más kutatások is alátámasztották.
Nem valószínű, hogy a Covid-19 vakcinákban használt tüskefehérje ugyanezt a hatást fejtené ki, mivel a beadott mennyiség túl kicsi és lokálisan korlátozott ahhoz, hogy a vérben keringő fibrinogénnel jelentős kölcsönhatást fejtsen ki – mondja Robert Ariëns, az Egyesült Királyságbeli Leeds Egyetem munkatársa.
A Pretorius csoport legdrámaibb felfedezése egy 2021. december végén közzétett előzetes publikációból származik. A kutatók 70 ember vérét vizsgálták, akik hosszú Covidban szenvedtek, és minden résztvevőnél találtak mikrorögöket. Ezután közülük 24-nek három gyógyszert adtak, hogy megakadályozzák a vérrögök kialakulását, vagy fennmaradását. Kettő vérlemezke-ellenes szer volt – klopidogrél és aszpirin -, a harmadik pedig az apixaban nevű antikoaguláns. Ezt követően a mikrocsomók száma csökkent. A gyógyszereket kapó 24 személy szerint a fő tünetek – légszomj, fáradtság és agyköd – enyhültek.
Nem volt kontrollcsoport, így az eredmények előzetesek, de elképzelhető, hogy a vérrögök zavarják az oxigénszállítást, ami a tünetekhez vezet. Az elképzelést a múlt hónapban egy másik előzetesen közzétett tanulmány is alátámasztotta. Fergus Gleesonaz Oxfordi Egyetemen és kollégái xenon nevű gázt juttattak 11 olyan ember tüdejébe, akiknek long Covidjuk volt, de soha nem kerültek kórházba, 12 olyan ember tüdejébe, akik Covid-19-cel kerültek kórházba, de nem volt long Covidjuk, és 13 olyan ember tüdejébe, akiknek nem volt Covid-19-ük. A xenon bejutott a tüdőbe, de nehezen jutott be a vérerekbe, majd a vörösvértestekbe a long Covidos betegeknél.
A szív- és érrendszeri specialisták szerint a mikrorög-hipotézis figyelemreméltó, de még nem bizonyított. „Lehetséges, hogy valami igazán érdekes dologról van szó, de a bizonyítékok egyelőre óvatosságra intenek” – mondja Ariëns. Rámutat, hogy a mikrorögöket eddig csak a Pretorius csoport látta. „Szeretném, ha ezt más laboratóriumokban is megerősítenék.” Pretorius és csoportja jelenleg egy teljeskörű klinikai vizsgálatra pályázik, hogy több betegnél tesztelhessék hármas terápiájukat. „Erre nagy szükségünk van” – mondja. Lehet, hogy a mikrorögökkel kapcsolatos vita megoldása még hónapokig várat magára, de addig is a Covid-19 fertőzés miatt még mindig hosszú távú tüneteket mutató emberek milliói kétségbeesetten keresik a kezelést, és sokan hajlandóak bármit kipróbálni.
Globális együttműködés
Toshner szerint a megoldás a nemzetközi RECOVERY kísérlet utánzása, amely kísérleti kezeléseket kínált az akut Covid-19-cel kórházba került embereknek, és kulcsfontosságú felfedezésekhez vezetett, beleértve a dexametazon hasznosságát, egy olyan szteroidét, amely jelentősen csökkenti a súlyos Covid-19-es betegek halálozását.
„Jelenleg a világ minden táján long Covid klinikákat állítanak fel” – mondja. Azt szeretné, ha mindenkit, aki megjelenik ezeken a helyeken, felkérnének arra, hogy vegyen részt a lehetséges terápiák randomizált vizsgálataiban. Ez lehetőséget teremtene a résztvevőknek arra, hogy orvosi felügyelet mellett próbáljanak ki különböző kezeléseket, ugyanakkor nagy mintaszámot és megbízható eredményeket hozna létre. „Nemzetközi együttműködésre van szükség” – mondja.
De van még egy ígéretes út – egy olyan gyógyszer, amely eleve megakadályozhatja, hogy az emberek long Coviddal küzdjenek. Erre két komoly jelölt az apixaban, a Pretorius vizsgálatában használt véralvadásgátló, és az atorvastatin, egy gyulladáscsökkentő, amely segíthet a túlműködő immunrendszer csillapításában. E gyógyszerek tesztelésére Toshner és kollégái egy HEAL-COVID nevű klinikai kísérletet hoztak létre, amely a kórházba került betegeket ezekkel az extra gyógyszerekkel küldi haza, a hosszú távú szövődmények megelőzésének reményében. A korai eredmények még ebben az évben rendelkezésre állhatnak. Altmann azt mondja, van fény az alagút végén. „Meglepődnék, ha egy év múlva nem lenne néhány elég jó válaszunk és egy egész sor terápiás készítményünk”.
A a cikk nem minősül orvosi tanácsadásnak.
Michael Marshall
Megjelent:
