A Michigan állambeli Flintben zajló vízválság rávilágított az ólomszennyezés káros hatására. Az ólomnak való kitettség azonban az egész Egyesült Államokban problémát jelent.
A CDC (Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ) becslései szerint több mint négymillió gyermekes család van kitéve az Egyesült Államokban az ólom magas szintjének. Legalább félmillió gyermek vérének ólomszintje meghaladja az 5 µg/dl értéket, ami veszélyesen magas küszöbértéknek számít.
Az ólmot a múlt század végéig gyakran használták a benzinben, a háztartási festékekben, sőt a műfüves pályák színezőanyagaiban is. És annak ellenére, hogy az ólom már nincs jelen ezekben a termékekben, a környezetünkben még mindig megtalálható. Az ólom nem bomlik le, és ennek eredménye, hogy még ma is aggódnunk kell az ólommérgezés miatt.
Egyetemi kutatóként, aki a gyermekek egészségével foglalkozik, az elmúlt 30 évet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam megérteni, hogyan történik a környezeti mérgeknek való kitettség, és hogyan lehet ezt megelőzni.
Vagyis hol és hogyan érintkeznek az emberek ólommal, és mit okoz a szervezetükben?
A vízben lévő ólom könnyen felszívódik
Az ólom az egyik legrégebbi anyag, amelyet a vízvezetékrendszerek építéséhez használtak. Valójában a „vízvezeték” szó is a latin „Plumbium” (ólom) szóból ered. Bár a Kongresszus 1986-ban a biztonságos ivóvízről szóló törvény elfogadásával betiltotta az ólomcsövek használatát, a flinti válság jól mutatja, hogy az ólomcsövek még mindig használatban vannak.
A talajban és a szálló porban lévő ólom is komoly kockázati tényező, azonban a szennyezett víz fogyasztása jelentheti a legnagyobb veszélyt. A víz könnyen felszívódik a beleken keresztül, ami gyorsan megemelkedett ólomszintet eredményez a véráramban. Továbbá, a gyermekek gyomor-bélrendszere sokkal könnyebben felszívja az ólmot, mint a felnőtteké.
Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 15 ppb-ben határozta meg az ivóvízforrásokra vonatkozó határértéket, amely felett azonnali figyelmeztetést ír elő a fogyasztók számára.
Ha valaha is látott már egy nagy benzines tartálykocsit az autópályán, a 15 ppb 15 csepp kémiai anyag hígított mennyiségének felel meg az egész tartályban. Ennyire kevésnek számít a 15 ppb kitettség. De még ez a kis mennyiségű ólom is befolyásolhatja az emberek viselkedését és károsíthatja a szellemi fejlődést.
Ha az ólom egyszer bekerült a szervezetbe, a csontokban évekig is elraktározódhat. Az ólom még az expozíció megszűnése után is visszajuthat a véráramba, és évekig károsíthatja az agyat és más szerveket.
Az ólom méreg
Az ólomról ismert, hogy problémákat okoz a vérképzésben, a veseműködésben, a szívműködésben, valamint gyomor-bélrendszeri tüneteket, perifériás idegkárosodást (bizsergés a kézben és a lábban), meddőségi problémákat és akár halált is okozhat. Sok szervre gyakorolt hatása maradandó lehet, és mint minden toxin esetében, itt is a dózis a meghatározó. Minél nagyobb az expozíció és minél tovább tart, annál nagyobb a károsodás.
Számos kutatás – néhány már az 1940-es évek elején – kimutatta, hogy az ólom befolyásolja a gyermekek intelligenciafejlődését. Még a legkisebb szint is csökkentheti a gyermekek IQ-ját.
Az ólom mitokondriális funkciózavart okozhat, ami megakadályozza a sejtek megfelelő működését. Emellett befolyásolhatja a neurotranszmitterek felszabadulását is, amelyek lehetővé teszik az idegsejtek számára az egymással való kommunikációt. Ez a károsodás együttesen csökkent IQ-hoz, tanulási zavarokhoz, növekedési rendellenességekhez, hiperaktivitáshoz és gyenge impulzuskontrollhoz, sőt halláskárosodáshoz is vezethet. A gyermekek ólomkitettsége ezért különösen nagy aggodalomra ad okot.
A rossz táplálkozás miatt a szervezet több ólmot szívhat fel
A rossz táplálkozás bizonyítottan növelheti az ólom bejutását a szervezetbe. Például a kalcium, amely a gyermekek csontnövekedéséhez és a sejtműködéshez nélkülözhetetlen ásványi anyag, csökkentheti az ólom felszívódását. Ha valakinek nem tartalmaz elegendő kalciumot az étrendje, a szervezete több ólmot képes felszívni. Továbbá, mivel az ólom helyettesítheti a vasat a vörösvértestek képzésében, a vashiány azt is eredményezi, hogy több ólom kerül a vérbe.
A hasznos ásványi anyagokban, különösen vasban és kalciumban gazdag étrend csökkentheti, de nem szünteti meg a környezeti forrásokból származó ólom felszívódását.
Az alacsony jövedelmű emberek azonban nehezen tudnak elegendő élelmiszert vásárolni, vagy kiegyensúlyozottan táplálkozni, ami megfosztja őket a helyes táplálkozás nyújtotta védelemtől. Flint gazdaságilag hátrányos helyzetű közösség, így az ottani ólomterhelés még nagyobb aggodalomra ad okot.
Az ólommérgezés kezelése
Az ólom okozta károkat nem lehet visszafordítani, de vannak olyan orvosi kezelések, amelyekkel csökkenthető a szervezetben lévő ólom mennyisége. A leggyakoribb a kelációs terápiának nevezett eljárás – a beteg olyan vegyi anyagot kap, amely megköti az ólmot, és így az kiürül a szervezetből.
A kelációs terápia azonban nem veszélytelen. A vegyi anyag nem csak az ólom, hanem az olyan alapvető ásványi anyagok, mint a kalcium kiürülését is gyorsítja. Gyermekeknél a terápia alkalmazását gondosan ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a súlyos szövődményeket, amelyek között maradandó vesekárosodás, vagy akár halál is előfordulhat. A kezelést gyakran csak azoknál a gyermekeknél alkalmazzák, akiknek nagyon magas az ólomszintje.
A rendeletek visszaszorították a környezetbe kerülő ólom mennyiségét
Mivel az ólom visszafordíthatatlan károsodást okoz, különösen fontos, hogy az emberek ne legyenek kitéve ilyen veszélynek.
Az ólomnak való expozíciót az Egyesült Államokban két kormányzati intézkedéssel sikerült minimalizálni. 1973-ban az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal határozatot hozott az ólom, mint benzinadalék fokozatos kivonásáról. Ez végül 1996-ban fejeződött be.
Érdekes módon ezt nem egészségügyi okokból tették, hanem azért, hogy az új légszennyezési előírásoknak való megfeleléshez szükséges katalizátorok működhessenek. A fokozatos kivonás azonban drámaian csökkentette a talajban lévő ólom mennyiségét, amellyel a gyermekek játék közben érintkezhettek, és amelyet lenyelhettek.
Ezután 1977-ben a Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottság betiltotta az ólomfesték használatát a lakóingatlanokban. Ezt az intézkedést kizárólag egészségügyi megfontolások indokolták.
Ezek az intézkedések együttesen nagymértékben csökkentették a környezet ólomtartalmát, ami azzal a további előnnyel járt, hogy a gyermekek vérének ólomszintje is csökkent.
De bőven van még ólom
Még mindig rengeteg ólom van szabadon. És gyakran azok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, akik szegények, vagy elhagyott ipari területek árnyékában élnek.
Az Egyesült Államokban a lakásállomány nagy része, különösen a keleti városokban, még az ólomfesték betiltása előtt épült. Sok lakás, különösen a szegény közösségekben, még mindig tartalmaz ólmot, és ha a festékfelületek nincsenek megfelelően karbantartva, a festék lepereghet, és olyan port képezhet, amely belélegezhető és lenyelhető. További problémát jelent, hogy laikusok is próbálkoznak a festék eltávolításával, ami még súlyosabbá teheti a problémát, mivel a folyamat során nagy mennyiségű por keletkezik.
Sok helyen megemelkedett ólomszintet lehet találni, ami gyakran a fémkohászati tevékenységekkel függ össze. Az autóakkumulátorokat gyártó, vagy újrahasznosító üzemek szintén problémát jelenthetnek. Miután a vállalatok bezárnak, ezek a telephelyek (amelyeket barnamezős területeknek neveznek, mert gyakran nem tisztítják meg őket) hosszú távú, tartósan fennálló veszélyt jelentenek az ilyen helyeken élő gyermekek számára.
Nem véletlen, hogy ezek a fel nem számolt telephelyek gyakran gazdaságilag hátrányos helyzetű, színes bőrű közösségekben találhatók. Csak összehangolt közösségi és kormányzati fellépéssel lehet azonosítani és megtisztítani ezeket a területeket. Ez sok évtizedet vesz igénybe, de a jövő generációi számára megelőzi a az egészségügyi kockázatokat.
