Egyre több a bizonyíték, amely a sztatinok egészségre gyakorolt pusztító hatását mutatja. Mielőtt elkezdené szedni őket, érdemes figyelembe venni az alábbi tanulmányok eredményeit.
Az Egyesült Államok Közegészségügyi Hivatalának 2020-as jelentése szerint(1) 2018-ban 34,1 millió amerikai felnőttnek volt diagnosztizált, vagy diagnosztizálatlan cukorbetegsége. A férfiak körében valamivel nagyobb arányban fordult elő, mint a nőknél.
Alig két évvel később ezek a számok a CDC (Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Hivatal)(2) szerint emelkedtek: 37,3 millió embernek volt diagnosztizált, vagy nem diagnosztizált cukorbetegsége. Összesen 96 millió 18 év feletti embernek van prediabétesze, ami az amerikai felnőtt lakosság 38%-át teszi ki.
Ezek a számok azt mutatják, hogy a cukorbetegség már járványszerűen terjed az Egyesült Államokban. A British Journal of Clinical Pharmacology című folyóiratban(3) közzétett vizsgálat szerint a koleszterinszint szabályozására sztatinokat alkalmazó felnőtteknél nagyobb az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata, mint az átlagnépességnél. A kutatók ugyanakkor eddig nem találtak bizonyítékot arra, hogy a magas koleszterinszint a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője lenne.
Sokkal nagyobb hatással van a szív- és érrendszeri betegségek kockázatára három tényező, amelyek bizonyos mértékig összefüggnek egymással. Ezek az inzulinrezisztencia,(4) a krónikus gyulladás(5) és a magas vasszint.(6) Sajnos a hagyományos orvoslásban ezek az elsődleges tényezők ritkán állnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és kezelésének középpontjában.
Ehelyett a sztatinok, más néven koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek jelentik a nyugati orvoslásban az elsődleges kezelést, ami oda vezetett, hogy a szer egykor a legjövedelmezőbb gyógyszer hírhedt címét viselte. Dr. Malcolm Kendrick(7) számításai szerint a gyógyszeripar több mint 1 billió dollárt keresett a sztatinokkal. Kendrick doktor három könyv szerzője, köztük a „A Statin Nation: Damaging Millions in a Brave New Post-Health World”.
A sztatinok 38%-kal növelik a cukorbetegség kockázatát
A hollandiai Erasmus Egyetem Orvosi Központjának kutatócsoportja a British Journal of Clinical Pharmacology című folyóiratban tette közzé kutatási eredményeit.(8) Közleményük szerint több epidemiológiai vizsgálat is kimutatta a sztatinok és a cukorbetegség közötti összefüggést, azonban ők a 2-es típusú cukorbetegséggel összefüggő glikémiás tulajdonságokat igyekezett elemezni.
A Rotterdami Kutatásba 9535 olyan személyt vontak be, akiknek a vizsgálat kezdetén nem volt cukorbetegségük. A résztvevőket 15 éven keresztül követték, és megállapították, hogy azoknál, akik sztatinokat szedtek, magasabb volt az éhomi szérum inzulinszint és az inzulinrezisztencia gyakorisága, mint azoknál, akik soha nem használtak sztatinokat.
Ez a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának 38%-kal megnövekedett kockázatával járt együtt. A kutatók a következőkre jutottak: „A sztatinokat szedő egyéneknél nagyobb lehet a hiperglikémia, az inzulinrezisztencia és végül a 2-es típusú cukorbetegség kockázata. A hatékony megelőző stratégiák, úgymint a vércukorszint szabályozása és a testsúly csökkentése, segíthetnek a cukorbetegség kockázatának minimalizálásában a sztatinterápia megkezdésekor.”
Sajnos a sztatinok által kiváltott 2-es típusú cukorbetegséget kiváltó mechanizmus még nem teljesen ismert, és nem biztos, hogy az elhízással függ össze. A kutatók azonosítottak egy metabolikusan túlsúlyos, de normál testsúlyú (metabolically obese normal body weight -MONW)(9) egészségügyi állapotot is, amely a népesség azon tagjai, akik normál testsúly mellett is csökkent inzulinérzékenységgel és magasabb cukorbetegség-kockázattal rendelkeznek.
Ebben az állapotban a beteg látszólag normál testsúlyú, de az inzulinérzékenysége nem megfelelő, így a testsúlycsökkentés nem lenne hatékony eszköz a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentésére. A legújabb kutatások is ugyanezt az eredményt találták – a sztatinokat szedő személyeknél magasabb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata.
A tudósok több okot is felvetettek(10) a cukorbetegség megnövekedett kockázatára a sztatinokat szedők esetében, beleértve a csökkent inzulinérzékenységet és az inzulin alacsonyabb szekrécióját a hasnyálmirigy béta-sejtjeiből. Az International Journal of Molecular Science című folyóiratban 2020-ban megjelent kutatás(11) áttekintette azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a sztatinok a jelek szerint növelik a kockázatot. Ezek között szerepelt az epigenetikára gyakorolt hatás a mikroRNS-ek eltérő expresszióján keresztül.
Egy másik, ugyanebben az évben közzétett vizsgálat(12) az epigenetika szerepét vizsgálta a sztatinokat szedő és nem szedő betegek DNS-metilációjának összehasonlításával. Öt kohorszvizsgálatból gyűjtöttek bizonyítékokat, amelyekbe 8270 résztvevőt vontak be, majd bizonyítékot találtak arra, hogy a DNS-metiláció hozzájárult a sztatinok inzulinra gyakorolt hatásához.
A sztatinok növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát
Egy harmadik retrospektív kohorszvizsgálat(13) 13 698 beteg eredményeit vizsgálta, melyben a sztatint használók és nem használók aránya egyenlő volt. A résztvevőknek 2005-ben, a vizsgálat kezdetekor nem volt érelmeszesedéses szív- és érrendszeri betegségük, vagy cukorbetegségük. A csoportot 2013-ig követték, majd kiértékelték a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Az eredmények azt mutatták, hogy a sztatint használóknál szignifikánsan nagyobb volt az újonnan kialakuló 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint a nem használóknál. A kutatók a kockázatot a sztatinkészítmények szerint különválasztották, és azt találták, hogy az ötéves használat a simvastatint (Zocor) szedőknél magasabb kockázattal járt együtt, amelyet szorosan követett az atorvastatin (Lipitor).(14)
2021. januárjában, amikor a pandémiás médiavihar már javában zajlott, az Atherosclerosis című folyóiratban megjelent egy tanulmány,(15) amely kimutatta, hogy a sztatinokat szedőknél magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya, mint azoknál, akik nem szedtek sztatinokat. Ez azért jelentős, mert a sztatinok elvileg csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási gyakoriságát.
A kutatók a koszorúér-kalcium (CAC) pontszámot használták, amely egy nem invazív CT-vizsgálat, aminek célja a koszorúerekben lévő plakkok felhalmozódásának kimutatása. Más néven Agatston-pontszámnak is nevezik.(17) Ezt a pontszámot gyakran használják a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatának kiszámítására. A kutatók szerint(18) a sztatinok fokozhatják a meszesedést, ám a sztatinok szedése mellett a CAC-pontszám prognosztikai jelentőségét is meg akarták vizsgálni.
Összehasonlították a sztatint használó 28 025, 40 és 75 év közötti betegek adatait. Közel 11 hónappal az eredmények publikálása után Tucker Goodrich az 1. táblázat nyers adatait(19) grafikusan ábrázolta, ami azt mutatta, hogy csak a legmagasabb, 400-as, vagy annál nagyobb CAC-pontszámtartományban voltak közel azonosak az adatok a sztatint használók és a nem használók között.
Máskülönben a sztatinokat szedőknél mindig magasabb volt a kardiovaszkuláris események száma, mint azoknál, akik nem szedtek sztatint. A kutatók a következőt állapították meg: „A CAC-pontszám továbbra is komoly kockázat-előrejelzést mutat a sztatint használóknál.”(20)
A kutatók elismerték, hogy csak a kiindulási CAC-pontszám volt ismert, így nem tudták értékelni, hogy a sztatinok befolyásolják-e a meszesedés előrehaladását. A pontszám(21) nullától 400 feletti értékig terjed, ahol a nulla érték a plakk nélküli és alacsony szívinfarktuskockázatot, a 100 az enyhe szívbetegségben szenvedő és mérsékelt szívinfarktuskockázatú betegeket, a 101 és 400 közötti tartomány pedig a koszorúeret elzáró nagy mennyiségű plakkot jelenti.
A fenti adatok ellenére más kutatók azt indítványozták,(22) hogy a betegeknél egynél több CAC-pontszámot kellene mérni – ami 10 röntgenfelvételnek megfelelő sugárzásnak tenné ki őket(23) -, mivel az így kapott információ megváltoztathatja a vizsgálat eredményeit, és a sztatinok alkalmazásának előnyeit és a meszes plakkok csökkenését mutathatná ki. Ez azonban nincs hatással arra a tényre, hogy a sztatinokat szedők körében gyakoribb volt a halálozás, mint azoknál, akik nem szedtek sztatinokat.
A bizonyítékok félrevezetése növeli a Big Pharma profitját
A British Journal of Sports Medicine című szaklapban 2018-ban megjelent „Statin Wars: Have We Been Misled About the Evidence?” (Statin háborúk: Félrevezettek a bizonyítékokkal kapcsolatban?) című, szakértői értékelésében(24) Maryanne Demasi, Ph.D., orvostudós, akiből oknyomozó egészségügyi riporter lett, a folyamatban lévő ellentmondásokat vizsgálja.
Bár Demasi írása díjköteles, a Sydney-i Egyetemen tartott előadásában ismerteti érveit.(25) Ezek között szerepel az a tény, hogy a „sztatinbirodalom” arra épül, hogy olyan embereknek írják fel ezeket a gyógyszereket, akiknek valójában nincs rá szükségük, ráadásul várhatóan mellékhatásoktól fognak szenvedni, anélkül, hogy bármit is segítenének.
Egyesek például azt javasolták, hogy a sztatinokat mindenkinek adják 50 éves kor felett, függetlenül a koleszterinszintjétől. Más kutatók szűrővizsgálatot és sztatinkezelést javasoltak a kisgyermekek számára. Az elmúlt évek még felháborítóbb javaslatai között szerepel a sztatinok „belekeverése” a hamburgerekbe, hogy ellensúlyozzák a gyorséttermi étkezés negatív hatásait, valamint sztatinok hozzáadása a városi vízellátáshoz.
Az orvosi szakemberek ma már nagyrészt két táborra oszlanak: az egyik szerint a sztatinok életmentőek és mindenki számára biztonságosak, a másik szerint pedig szükségtelenek és károsak. Vajon hogyan alakult ki ez a megosztottság, amikor mindenki hozzáfér ugyanazokhoz a kutatásokhoz és adatokhoz?
Demasi szerint ahhoz, hogy megértsük, hogy az egészségügyi szakemberek hogyan lehetnek ennyire megosztottak ebben a kérdésben, követnünk kell a pénzt. Egy új gyógyszer kifejlesztésének és piaci engedélyeztetésének költsége meghaladja a 2,5 milliárd dollárt. „A cégek profitjának felgyorsításának hatékony módja a már létező gyógyszerek javallatainak kiterjesztése”(26) – állítja Demasi, és pontosan ez történt a sztatinok esetében.
A „magas koleszterinszint” meghatározásának egyszerű felülvizsgálatával – amelyre 2000-ben és 2004-ben került sor – emberek milliói számára tették lehetővé a sztatinterápia alkalmazását anélkül, hogy bármilyen bizonyíték lenne arra, hogy az előnyös lenne számukra.
Mint kiderült, a felülvizsgálatért felelős amerikai Nemzeti Koleszterin Oktatási Program bizottság kilenc tagja közül nyolcnak „közvetlen pénzügyi kapcsolatai voltak a sztatingyártókkal”(27) – mondja Demasi, és e nyilvános felfedezés sok emberben vetette el a gyanakvás első magvait.
„A tudomány természetéből adódóan vitatható” – jegyzi meg Demasi. „Szükséges újra és újra megkérdőjelezni a tudományos eredményeket, hogy biztosítsuk azok reprodukálhatóságát és legitimitását.” Demasi szerint azonban a klinikai sztatinkísérletek körül „homályos titokzatosság” uralkodik, mivel a mellékhatásokra vonatkozó nyers adatokat soha nem hozták nyilvánosságra.
Az adatokat a Rory Collins által vezetett oxfordi CTSU Cholesterol Treatment Trialists (CTT) Collaboration tartja nyilván, amely rendszeresen közzéteszi az egyébként hozzáférhetetlen adatok metaanalízisét. Bár a CTT független szervezetnek vallja magát, több mint 260 millió fontot kapott a sztatingyártóktól.
Hogyan lehet azonosítani és csökkenteni a szívbetegség kockázatát?
Mint már korábban is említettem, fontos, hogy egyszerű otthoni stratégiákat alkalmazzunk, amelyek segítenek normalizálni koleszterin- és vércukorszintünket. Úgy vélem, hogy az összkoleszterinszint-mérésnek kevés haszna van a szívbetegség kockázatának értékelésében, hacsak az összérték nem haladja meg a 300-as értéket.
Bizonyos esetekben a magas koleszterinszint akkor jelez problémát, ha az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL), vagy a trigliceridek magasak, a magas sűrűségű lipoproteinek (HDL) pedig alacsonyak. A kockázatot könnyebben fel tudja mérni, ha az alábbi két arányszámot nézi, más tényezőkkel, például a ferritin- és a gamma-glutamil-transzpeptidáz (GGT) vizsgálatokkal együtt.
Így számíthatja ki a koleszterinszint-arányait:(28, 29, 30)
Koleszterin-HDL arány – Ossza el az összkoleszterinszintjét a HDL-szintjével. Ideális esetben az aránynak 5:1 alatt kell lennie; a 3,5:1 alatti arány optimálisnak tekinthető.
Triglicerid-HDL arány – Ossza el a trigliceridszintjét a HDL-szintjével. Ennek az aránynak ideális esetben 2 alatt kell lennie
A koleszterinszint mellett van két fontos vizsgálat a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának felméréséhez. Ezek a szérumferritin(31) és a gamma-glutamil-transzpeptidáz (GGT) vizsgálatok.(32) A GGT vizsgálat a felesleges szabad vas szűrőmarkereként használható, és erőteljes indikátora a hirtelen szívhalál kockázatának.
Végezzen kutatást a sztatinok szedése előtt
Mielőtt fontolóra venné a koleszterinszint csökkentésére szolgáló sztatinok alkalmazását a szív- és érrendszeri események csökkentésének reményében, fontos, hogy alaposan utánajárjon a dolgoknak. Egy 2015-ben közzétett szisztematikus áttekintés(33) 11 olyan sztatinkísérlet eredményeit értékelte, amelyekben a betegeket 2 és 6,1 év között követték nyomon.
Az eredmények azt mutatták, hogy a halálozás 5 és 19 negatív nap (azaz 5 és 19 nappal korábban haltak meg, mint a kontrollcsoport) azokban az elsődleges prevenciós vizsgálatokban, ahol a sztatinok voltak az elsődleges szerek, amelyeket a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére alkalmaztak. Más szóval, a sztatinokat szedők élettartama 5, vagy akár 19 nappal is rövidebb volt, mint a kontrollcsoporté.
Ez valóban megdöbbentő eredmény, figyelembe véve, hogy az emberek évekig, ha nem évtizedekig szedtek sztatinokat, továbbá azt, hogy ezek a gyógyszerek számos súlyos mellékhatással járnak, amelyek jelentősen leronthatják az életminőséget.
Továbbra is egyre több a bizonyíték arra, hogy a gyógyszergyártók által szponzorált sztatin-kutatásokban, és az ebből eredő PR-ban nem lehet megbízni, illetve hogy a jelenleg ezeket a gyógyszereket szedő több millió ember közül csak kevesen profitálnak belőlük.
Dr. Joseph Mercola
