Egy 60 000 nő bevonásával készült új tanulmány szerint az antidepresszánsok használata 34%-kal, vagy annál is nagyobb mértékben növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Az antidepresszánsok használatát gyakran összefüggésbe hozzák a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatával.
A kettő közötti összefüggés azonban régóta vitatott, mivel egyes tanulmányok szoros kapcsolatot mutatnak, míg más vizsgálatok szerint egyáltalán nem igazolható az összefüggés.
Azonban egy új longitudinális tanulmány, amely több mint 60 000 résztvevő adatait elemezte, jelentős bizonyítékot talált arra, hogy valóban van összefüggés az antidepresszánsok használata és a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának nagyobb előfordulása között.
Ez az új tanulmány rávilágít arra, hogy a különféle típusú antidepresszánsok nagymértékben növelik a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, és tovább bővíti azt a növekvő információhalmazt, amelyet az orvosoknak figyelembe kellene venniük, mielőtt felírják ezeket a gyógyszereket pácienseiknek.
Szoros összefüggés az antidepresszánsok és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása között
A montreali McGill Egyetem Egészségügyi és Szociálpolitikai Intézetének kutatói által végzett legújabb tanulmány az E3N tanulmány – egy francia kohorsz longitudinális vizsgálat – adatait használta fel annak kiderítésére, hogy az antidepresszánsok alkalmazása hogyan befolyásolja a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását.
A kutatók több százezer francia nőtől származó többéves adatokat felhasználva egyetlen, közel 64 000 főből álló csoportot azonosítottak, akiknek a kiinduláskor nem volt 2-es típusú cukorbetegségük. Ezek közül a nők közül 16 779-en szedtek antidepresszánst a követési időszak alatt, és 1124 nőnél alakult ki 2-es típusú cukorbetegség.
Ezen adatok elemzése azt mutatta, hogy az antidepresszánsok használata a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának 34%-os növekedését eredményezte a nem használókhoz képest.
Egy további elemzés megállapította, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata a felírt antidepresszáns típusától függően is változott. A szelektív szerotonin-visszavétel-gátlókat (SSRI-t) használóknál csak 25%-kal volt magasabb a kockázat, míg az imipramin típusú antidepresszánsokat, vagy többféle antidepresszánst szedőknél volt a legmagasabb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata.
A BMI figyelembevétele csak kis mértékben befolyásolta ezeket a számokat, ami bizonyíték arra, hogy az antidepresszánsok a gyógyszer okozta súlygyarapodástól függetlenül is növelik a kockázatot.
A gyógyszerek és a kockázati tényezők közötti kapcsolat megértése
Ez a tanulmány nem az első, amely ilyen sötét következtetésekre jutott ezekkel a gyógyszerekkel és a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatban.
Számos tanulmány megállapította, hogy az antidepresszánsok nagyobb dózisai még nagyobb kockázatot jelentenek, és úgy tűnik, hogy a gyógyszerfajták keverése tovább fokozza a veszélyt.
De hogy ezek a gyógyszerek miért okoznak 2-es típusú cukorbetegséget, még mindig nem teljesen tisztázott.
Korábbi tanulmányok, amelyek kifejezetten a diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknél alkalmazott antidepresszánsokat vizsgálták, azt találták, hogy egyes gyógyszerek tulajdonképpen stabilizálják a vércukorszintet, míg mások nagymértékben növelik a hiperglikémia kockázatát.
Nem egyértelmű, hogy mindkét hatás a gyógyszeres kezelés közvetlen következménye-e.
Míg egyes tanulmányok, mint az említett is, azt állapították meg, hogy a BMI látszólag nem befolyásolja a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, addig más vizsgálatok éppen az ellenkezőjét találták. Figyelembe véve, hogy a túlsúly jelentős kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegségre nézve, logikus, hogy a gyógyszerhasználat okozta súlygyarapodás önmagában is fokozhatja a cukorbetegség kockázatát.
Hogyan alkalmazzuk azt, amit az antidepresszánsokról és a 2-es típusú depresszióról tudunk?
Több mint elegendő igazolt adat van arra vonatkozóan, hogy a kettő között jelentős az összefüggés, így érdemes lehet némi elővigyázatosságot tanúsítani, mind az orvosnak, mind pedig azoknak, akik fontolgatják az antidepresszánsok szedését.
Az antidepresszánsokat felíró orvosoknak figyelemmel kell kísérniük betegeik vércukorszintjét és más vizsgálati mutatókat is, hogy időben felismerjék a cukorbetegséget, ha az valóban kialakul. A laboratóriumi vizsgálatok különösen fontosak, figyelembe véve, hogy sok ember, akinél hiperglikémia alakul ki az antidepresszáns szedése közben, nem hízik, és nem mutatja a probléma bármilyen külső jelét.
Antidepresszánsok alkalmazását fontolgató páciensként érdemes felmérni a saját 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, az egészségi állapot és a családi kórtörténet alapján, mielőtt konkrét depressziókezelésről hoznának döntést.
Sara Seitz
