A cukor okozhat rákot? Úgy tűnik, a bizonyítékot egy, a cukoripar által finanszírozott vizsgálatban fedezték fel közel 60 évvel ezelőtt – de a kutatást soha nem publikálták.
A legtöbben szeretünk időnként egy kis édességet enni. De mindannyian tudjuk, hogy a magas cukorfogyasztás különösen káros lehet az egészségünkre. Valójában számos kutatás kimutatta a cukor és a diabétesz, a szívbetegségek, sőt a mentális egészség közötti összefüggéseket.
A rák kérdése csak az utóbbi időben került a képbe. A Medical News Today beszámolt egy vizsgálatról, amely kimutatta, hogy a szacharózban gazdag étrenddel etetett egerek több mint felénél mellrák alakult ki.
A PLOS Biology folyóiratban megjelent cikk azonban a Cukorkutatási Alapítvány (Sugar Research Foundation – SRF) belső dokumentumaira hivatkozik, amelyek szerint a cukor és a rák közötti lehetséges kapcsolatról már az 1960-as években is tudtak.
A cukor és a mikrobiom: „Project 259”
Az 1960-as években a viták középpontjában a szívbetegségek álltak. Ki a bűnös: a cukor vagy a zsír?
A The New England Journal of Medicine 1967-es áttekintő cikke arra a következtetésre jutott, hogy az zsírok a felelősek. Az viszont akkor még nem volt egyértelmű, hogy a szerzők az SRF-től – mai pénzben kifejezve – nagyjából 50 000 dolláros támogatást kaptak a kutatásuk elkészítéséhez.
Az összeférhetetlenség nyilvánosságra hozatala az 1980-as évekig nem volt kötelező, így gyakorlatilag ez nem volt helytelen. Viszont megteremtette a terepet a további titkos kutatásoknak.
A vizsgálat kimutatta, hogy a magas cukortartalmú étrenddel táplált patkányok szérum koleszterinszintje magasabb volt, mint a keményítőalapú étrenden tartott patkányoké. A szerzők szerint a bélbaktériumok voltak a felelősek.
Így született meg 1968-ban a „259-es projekt”. A kutatás célja a szacharózzal és keményítővel táplált patkányok bélbaktériumainak összehasonlítása volt.
Jelentős támogatást – mai pénzben kifejezve 187 583 dollárnak megfelelő összeget – kapott W.F.R. Pover, az angliai Birminghami Egyetem klinikai biokémiai tanszékének munkatársa, hogy ennek a jelenségnek a végére járjon.
Stanton A. Glantz a PLOS Biology folyóiratban megjelent kutatás vezető szerzője, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem professzora idéz egy SRF belső jelentést, amely kifejti, hogy „a 259-es projekt megfigyelései között szerepelt …, hogy az alaptáplálékkal tartott patkányok vizelete nagyobb mennyiségben tartalmazta a béta-glükuronidáz aktivitásgátlót, mint a szacharózzal táplált egyedeké. Ez az első bizonyítéka annak, hogy biológiai különbség van a szacharózzal és keményítővel táplált patkányok között”.
Tehát volt különbség. De hogy függ össze ez a rákkal?
Béta-glükuronidáz és rák
A béta-glükuronidáz egy olyan enzim, amely segít a nagyobb molekulák lebontásában. A rákban is szerepet játszik. A 259-es projekt idején már feltételezték, hogy a vizelet magas béta-glükuronidáz szintje növelheti a hólyagrák kockázatát azáltal, hogy rákkeltő anyagokat szabadít fel.
Persze Pover eredményei csak előzetesek voltak, és csúszásban is volt a munkája befejezésével. Amikor 3 hónapos haladékot kért a kísérletek befejezésére, az SRF – amelyből ekkorra már a Nemzetközi Cukorkutatási Alapítvány (ISRF) lett – leállította a finanszírozást.
„Az ISRF előzetes eredményeinek értelmezése alapján a 259-es projekt finanszírozásának meghosszabbítása hátrányosan érintette volna a cukoripar kereskedelmi érdekeit” – írja Glantz professzor a vizsgálatban.
„Ezen túlmenően a szacharózfogyasztás és a hólyagrák közötti kapcsolatot kimutató eredmények közzététele valószínűleg további kedvezőtlen szabályozási következményekkel járt volna a cukoripar számára” – tette hozzá.
Szerinte az az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) alaposan megvizsgálhatta volna a szacharóz és a rákos megbetegedések közötti kapcsolatot.
„Ha az ISRF nyilvánosságra hozta volna a 259-es projekt eredményeit, valószínűleg a szacharózt, mint potenciális rákkeltő anyagot vizsgálták volna meg.” – állítja Prof. Stanton Glantz
Egy sajtóközleményben az Egyesült Államok cukoriparának kereskedelmi szövetsége ismertette álláspontját arról, hogy miért nem finanszírozták a vizsgálatot a befejezésig. „A kutatást jelentősen késleltették; ennek következtében túllépték a költségvetést; és a késés egybeesett egy szervezeti átalakítással …”
Hogy az ISRF szándékosan tartotta-e vissza a vizsgálat eredményeit, nehéz biztosan megmondani. A cukor és a rák közötti kapcsolatot alátámasztó bizonyítékok azonban egyre gyarapodnak.
Szacharóz és rák ma
A cukrot és a cukorral édesített ételeket és italokat egyre gyakrabban vizsgálják a rák kialakulásában és terjedésében játszott szerepük miatt.
Dr. Undurti N. Das a Nutrition című szaklapban megjelent vezércikkében kiemelte, hogy a szacharóz megváltoztatja a sejtek anyagcseréjét, és növeli a rákkeltő fehérjék aktivitását.
Egy kísérő cikkben Dr. Ashutosh Kumar – az indiai Hyderabadban található Nemzeti Gyógyszerészeti Oktatási és Kutatási Intézet Farmakológiai és Toxikológiai Tanszékéről – szintén erre a következtetésre jutott.
Kumar azonban azt is kiemeli, hogy „a szénhidrátok és a rák előfordulási gyakoriságának szerepét illetően számos publikált jelentés ellentmondásos eredményekkel rendelkezik”.
Például több vizsgálat is megnövekedett kockázatot talált a méhnyálkahártyarák kialakulására azoknál a nőknél, akik nagy mennyiségű szacharózt fogyasztottak, azonban más ráktípusok esetében az adatok kevésbé egyértelműek.
Míg néhány tanulmány a cukorbevitelt összefüggésbe hozta a vastagbélrákkal – különösen a férfiak esetében -, egy 2014-es kutatás nem talált egyértelmű kapcsolatot.
Korábban már beszámoltunk egy vizsgálatról, amely kimutatta, hogy a szacharóz növeli a mellrák kialakulásának kockázatát. A szacharózban gazdag étrenddel táplált egerek több mint felénél alakult ki mellrák, míg a keményítőalapú étrendet fogyasztó egereknek csak 30%-ánál. Míg számos populációs vizsgálat hasonló következtetésekre jutott, addig más kutatások cáfolják a kapcsolatot.
Még nem teljesen tisztázott, hogy a cukor hogyan és milyen mértékben járul hozzá az emberiséget sújtó számos különböző ráktípus kialakulásához. Ezért aztán jobb lenne, ha mindannyian csökkentenénk a cukorfogyasztásunkat.
A kérdés az, hogy mennyire könnyű elszakadni a cukor édes kísértésétől?
A cukor mindenhol ott lapul
Nyilvánvaló, hogy az édes ételek és italok cukrot tartalmaznak. A rejtett cukrokat azonban egyre több élelmiszerben fedezik fel – nem tudunk megszabadulni tőle.
Saját meglepetésemre a múlt héten a közértben egy „friss salátakeverék” egyik összetevőjeként cukrot találtam. Szerencsére kevés dolog kerüli el a figyelmem, különben az egészségesnek vélt salátám minden lett volna, csak nem az.
Különösen meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy a cukor gyümölcslé sűrítmény formájában elrejtve kerül az ételeinkbe.
Szóval, mit jelent mindez? Egyértelműen rengeteg bizonyíték van arra, hogy a túl sok cukor káros az egészségünkre. Hogy az ipar által finanszírozott kutatásokban bízhatunk-e (amelyek nem találnak kapcsolatot a cukor és a diabétesz, a szívbetegség vagy a rák között), az egy vitatott kérdés, és talán a legjobb, ha a személyes megítélésünkre hagyatkozunk.
A megfelelő étrend az egyik legfontosabb feltétele az egészségnek, amint azt számtalan kutatás kimutatta. Azzal, hogy felmérjük, mennyi cukrot juttatunk a szervezetünkbe, akár tudatosan, akár az élelmiszeripar által elrejtve, biztosan nem ártunk magunknak.
Yella Hewings-Martin, Ph.D.
