Az öngyilkossági ráta a második világháború óta nem látott magasságban van, aminek több oka ismeretes. Az egyik gyakran figyelmen kívül hagyott tényező az a hatás, amelyet számos gyógyszer gyakorol a mentális stabilitásra. Az antidepresszánsok talán a legismertebbek ebből a szempontból, de más gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet erőszakos viselkedés és öngyilkossági hajlam.
Legutóbb svéd kutatók a gabapentinoidokat – egy nem opioid típusú fájdalomcsillapítót – „öngyilkos viselkedéssel, nem szándékos túladagolással, sérülésekkel, közúti balesetekkel és erőszakos bűncselekményekkel” hoztak összefüggésbe.(1)
A két elsődleges gabapentinoid a gabapentin és a pregabalin, melyeket epilepszia, diabéteszes neuropátiával összefüggő neuropátiás fájdalom, fibromyalgia, generalizált szorongásos zavar és nyugtalan láb szindróma kezelésére használnak. A gabapentinoidok némelyikét alkalmazzák még álmatlanság, migrén, szociális fóbia, pánikbetegség, mánia, bipoláris zavar és az alkoholelvonás kezelésére. A pregabalin, vagy Lyrica(2) (amelyet egyre inkább összefüggésbe hoznak a függőséggel és a visszaélésekkel(3)) 2016-ban a 15 legkelendőbb gyógyszer között volt.(4)
A gabapentinoidok a gamma-aminovajsav (GABA) származékai, amelyek szelektíven blokkolják a feszültségfüggő kalciumcsatornákat.(5) Gyakori mellékhatásaik közé tartozik a szédülés, a fáradtság, a látászavarok és a mentális problémák.(6) Ezeket a gyógyszereket az öngyilkossági hajlam jelentősen megnövekedett kockázatával is összefüggésbe hozták.
A gabapentinoidok összefüggésbe hozhatók komoly kockázatokkal, beleértve az öngyilkosságot is
A BMJ című folyóiratban 2019. áprilisában online közzétett tanulmány(7, 8) 191 973 svéd lakos adatait vizsgálta, akik 2006 és 2013 között gabapentinoid recepteket váltottak ki.
Ez idő alatt 5,2%-uk vagy öngyilkossági hajlam miatt kapott kezelést, vagy öngyilkosságban halt meg. 8,9%-uk véletlenül túladagolta magát, 6,3%-uk közlekedési balesetben, vagy közlekedési bűncselekményben vett részt, 36,7%-ukat baleset miatt fej-, vagy testsérüléssel kezelték, 4,1%-ukat pedig erőszakos bűncselekmény miatt tartóztatták le. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gabapentinoidok kezelése összefüggésbe hozható a következőkkel:
• 26%-kal megnövekedett kockázat az öngyilkossági viselkedés és az öngyilkosságból eredő halálozás tekintetében
• 24%-kal megnövekedett kockázat a nem szándékos túladagolásra vonatkozóan
• 22%-kal megnövekedett kockázat a balesetből eredő fej-, vagy testsérülésre
• 13%-kal megnövekedett kockázat a közlekedési szabálysértések vagy balesetek esetében
• 4%-kal megnövekedett kockázat az erőszakos bűncselekmények elkövetésére
A két gabapentinoid közül egyértelműen a pregabalin – amely a kettő közül az újabb(9) – volt a legkárosabb, míg a gabapentin – egy régebbi gyógyszer – „nem mutatott statisztikailag szignifikáns veszélyt”.
Életkor szerint e gyógyszerekhez kapcsolódó veszélyek a 15 és 24 év közöttiek körében voltak a legmagasabbak, és a kockázatok dózisfüggőek voltak, tehát minél nagyobb volt a dózis, annál nagyobb volt a kockázat. A szerzők szerint(10):
„Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a gabapentinoidok az öngyilkos viselkedés, a nem szándékos túladagolás, a fej- és testsérülések, valamint a közúti közlekedési balesetek és bűncselekmények fokozott kockázatával járnak. A pregabalin e kimenetelek nagyobb veszélyével járt együtt, mint a gabapentin”.
Mint az gyakran előfordul, ezekkel a gyógyszerekkel kapcsolatos kockázatok csak a használatuk növekedésével váltak nyilvánvalóvá. Dr. Derek K. Tracy, a Queen Mary’s Hospital munkatársa a Reutersnek elmondta(11):
„Bár nem világos, hogy miért nőtt ilyen gyorsan a gabapentinoidok felírása… a jelek szerint úgy tűnik, hogy sok orvos viszonylag hatékonynak és alacsony mellékhatás-profilúnak tartotta őket.
Ahogy idővel egyre több információt gyűjtöttünk, világossá vált, hogy ez nem így van, és a közelmúltban megpróbálták csökkenteni a használatukat, mivel egyre inkább előtérbe kerültek a káros hatásaik.
Idővel az is egyre világosabbá vált, hogy egyesek függővé válnak a gabapentinoidoktól, bár még mindig nincsenek pontos információink arról, hogy ez valójában milyen gyakori, vagy hogy az emberek mely csoportjai lehetnek erre érzékenyebbek.”
Az egyidejű opioidhasználat megnöveli a kockázatokat
Az opioidok önmagukban is magas kockázattal járnak a nem szándékos túladagolás okozta halálozás szempontjából, de ha más gyógyszerekkel kombinálják őket, ez a kockázat jelentősen megnő.
A BMJ-ben megjelent tanulmány(12) szerint egy 2017-ben közzétett kutatás(13) kimutatta, hogy a gabapentin és az opioidok egyidejű alkalmazása 60%-kal megnövelte a halálozás kockázatát, ami meghaladja bármelyik gyógyszer önmagában való alkalmazásával járó kockázatot.
Az opioidok és a benzodiazepinek vagy „benzók” – mint például a Valium, Ativan, Klonopin és Xanax – egyidejű alkalmazása, amelyeket széles körben írnak fel szorongás és álmatlanság kezelésére, szintén jelentősen megnöveli a halálozás kockázatát.
A JAMA folyóiratban 2018-ban közzétett kutatás(14, 15) megállapította, hogy az egyidejű használat első 90 napja alatt a halálos túladagolás kockázata ötszörösére emelkedik, összehasonlítva a csak opioidot szedőkkel. A 91. és a 180. nap között a kockázat továbbra is közel kétszeres marad, ezt követően a kockázat csökken, és nagyjából megegyezik az opioidot önmagában használókéval.
A tanulmány azt is megállapította, hogy minél több kezelőorvos vesz részt a beteg ellátásában, annál nagyobb a túladagolás kockázata – ez a megállapítás rávilágít az ugyanazon betegnek gyógyszereket felíró orvosok közötti kommunikáció hiányára, és ennek egyértelmű veszélyére.
Bizonyos csoportok körében nő az öngyilkosság
A gyógyszeres kezelések hatása az öngyilkossági kockázatra komoly figyelmet igényel, mivel az öngyilkossági ráta az évek során drámaian megemelkedett. A JAMA 2019. júniusi számában közzétett statisztikák(16, 17) szerint az öngyilkossági ráta az Egyesült Államokban 20 éves csúcson volt, és 2000 valamint 2016 között 30%-kal emelkedett minden korcsoportban. 2022. áprilisában 35%-os emelkedést mutattak az adatok , így az öngyilkossági ráta 50 éve nem volt ilyen magas.(18)
Paradox módon az öngyilkosságok aránya országosan hirtelen 2,1%-kal csökkent 2019-ben, közvetlenül a COVID-19 világjárvány előtt – de a demográfiai adatok mélyebb vizsgálata azt mutatta, hogy ez a szám csak a fehérek körében mérséklődött. Valójában a nem fehér faji/etnikai csoportok körében emelkedtek, illetve stagnált. A csökkenés a világjárvány első évében folytatódott(19), de csak rövid ideig és csak bizonyos demográfiai csoportok körében.
A CDC járványügyi elemzéséről beszámoló U.S. News & World Report szerint az egyik csoport, amelyben aggasztó emelkedést tapasztaltak, a serdülő lányok voltak, akiknél „2020. nyarán 26%-kal, 2021. elején pedig közel 51%-kal volt magasabb a 2019-es referencia-időszakokhoz képest”.
2014 és 2017 között a tizenévesek öngyilkossági aránya évente 10%-kal emelkedett. Itt is egyértelmű eltérés van a nemek között: a 15 és 19 év közötti tizenéves fiúk körében az éves öngyilkossági ráta 2015 és 2017 között 14%-kal, míg a lányok körében 8%-kal nőtt 2000 és 2017 között.
A vizsgálatot vezető Oren Miron, a bostoni Harvard Medical School munkatársa a Medicinenet.com-nak(21) elmondta: „Ez tényleg példátlan hullámzás. Visszamehetünk akár évtizedeket is, és nem találunk ilyen meredek növekedést”. Miron szerint az emelkedésnek két fő oka van: az opioidokkal való visszaélés és a közösségi média.
„Ma már könnyen lehet bárkit terrorizálni. Az alkalmazások egyre intelligensebbek abban, hogy anonimitást biztosítsanak és elrejtsék a tevékenységet a felnőttek elől” – mondta a Medicinenet.com-nak, majd hozzátette: „A szülőknek és a tanároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az öngyilkosságok száma elérte a legmagasabb feljegyzett szintet, és résen kell lenniük mind a fiúk, mindkét nem esetében”.
A tizenévesek öngyilkosságának gyakori okai
Pamela Cantor klinikai szakpszichológus és öngyilkosság-megelőzési szakértő, aki nem vett részt az említett tanulmányok egyikében sem, a Medicinenet.com-nak tett nyilatkozatában elmondta, hogy a „gyerekek egyre inkább teljesítménykényszeresek, és túl kevés idejük marad, hogy élvezzék a fiatalságukat”. A Cantor által azonosított egyéb hatások, amelyek növelhetik a gyermek öngyilkossági kockázatát, a következők:
• Családi instabilitás
• Társadalmi nyomás
• Szülők, akik megpróbálják egyengeti az utat, így amikor a gyerekeik akadályba ütköznek, nem tudják, hogyan boldoguljanak
• Az erőszaknak való kitettség, beleértve az iskolai lövöldözéseket és a „gyűlölet társadalmilag elfogadott megnyilvánulásait”
• A drogok, az alkohol és a fegyverek könnyű hozzáférhetősége
Azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei opioidokat használnak, nagyobb az öngyilkosság kockázata
Egy friss kutatás(26) szerint azoknál a gyermekeknél és tinédzsereknél, akiknek szülei opioidokat használnak, több mint kétszer akkora az öngyilkossági ráta – 0,37%, mint azoknál, akiknek a szülei nem használnak opioidokat – 0,14%. Egy sajtóközleményben a vezető szerző, Dr. Robert Gibbons, a Chicagói Egyetem Egészségügyi Statisztikai Központjának igazgatója a következőket nyilatkozta(27):
„Azért gondoltuk, hogy egy ilyen kapcsolat lehetséges, mert a szülők kábítószerrel való visszaélése ismert kockázati tényezője a gyermekek öngyilkossági kísérleteinek. Ráadásul a szülők depressziója és öngyilkossági kísérletei – amelyekről ismert, hogy kapcsolatban állnak a gyermekeik szuicid hajlamával – gyakoribbak az opioidokkal visszaélő felnőttek körében”.
Dr. David A. Brent társszerző, pszichiáter és a Pittsburghi Egyetem öngyilkossági tanulmányok tanszékvezetője így kommentálta az eredményeket(28):
„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szülő, vagy szülők opioidhasználata megduplázza a gyermekeik öngyilkos viselkedésének kockázatát. Úgy tűnik, hogy a felnőttkori opioidfogyasztás és a gyermekkori öngyilkossági magatartás járványai összefüggnek, és az opioidok okozta halálozás és a gyermekkori öngyilkosság emelkedő tendenciái közös forrásból fakadhatnak”.
Dr. Joseph Mercola
Hivatkozások:
