Az irritábilis bél szindróma, vagy röviden IBS, az egyik leggyakoribb gyomor-bélrendszeri probléma az Egyesült Államokban. Egy tanulmány szerint a népesség mintegy 14%-át érinti és a nők körében gyakoribb az előfordulása.
Az IBS-t alapvetően akkor diagnosztizálják, ha krónikus emésztési problémái vannak, amelyeknek nincs egyéb oka. Azaz nem szenved Crohn-betegségben, nincsenek parazitái, nem küzd daganatos, vagy bármilyen más betegséggel, mégis gyomor-bélrendszeri problémái vannak. Az IBS-nek három típusa van:
• IBS-D: a tünetek többnyire hasmenéssel járnak.
• IBS-C: a tünetek többnyire székrekedéssel járnak.
• IBS-M: a hasmenés és a székrekedés keveréke. Az IBS-M az IBS-Mixed rövidítése; ezt a típust IBS-A-nak is nevezik, ami az IBS-Alternálót jelenti.
Az IBS-D a leggyakoribb. A Medscape szerint az IBS-ben szenvedő betegek 29-45%-ának IBS-D, 27-33%-ának IBS-M, 17-30%-ának pedig IBS-C tünetei vannak.
Mindhárom esetben más panaszok is jelentkezhetnek, például puffadás, gázok és hasi fájdalom. Különböző tanulmányokban a kutatók az IBS-t a következőkkel hozták összefüggésbe:
• Nem elegendő élelmi rost
• Túl sok élelmi rost
• Nem megfelelő minőségű élelmi rostok (FODMAP-ok)
• Rossz bélbaktériumok
• Stressz
• Gyomor-bélrendszeri fertőzések
Valószínűleg mindezek a tényezők szerepet játszanak, de valójában senki sem tudja, hogy pontosan mi okozza az IBS-t. Az utóbbi években azonban megjelentek olyan tanulmányok, amelyek a búzában található fehérjét, a glutént okolják. Itt fontos különbséget tenni: sok korábbi IBS-diéta kizárta a búzát más magas FODMAP-tartalmú élelmiszerekkel együtt, a benne található rostok miatt. Az elmélet az volt, hogy a búzában lévő rost irritálhatja a bélrendszert. De valójában egy másik problémáról van szó. A glutén nem egyfajta rost, hanem egy fehérje.
A következőkben megvizsgálunk néhány olyan tanulmányt, amelyek az IBS tüneteit a gluténnel hozzák összefüggésbe.
A gluténmentes diéta enyhíti az IBS tüneteit
Számos tanulmány kimutatta, hogy a gluténmentes diéta képes enyhíteni az IBS tüneteit.
A 2010. májusában közzétett tanulmányban a kutatók 6 hetes gluténmentes diétát alkalmaztak IBS-D betegeknél (emlékezzünk a fentiekre: ezek azok a betegek, akiknek inkább hasmenésük van, mint székrekedésük). Közülük 20-an pozitívak voltak a HLA-DQ2/8 genotípusra, 21-en pedig nem. Ez azért jelentős, mert majdnem minden cöliákiás beteg pozitív a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 genotípusra. Így ennek vizsgálata lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megállapítsák, vajon az IBS-betegek genetikai hajlamot mutatnak-e a cöliákiára is. A diéta előtt és után minden egyes pácienst rangsoroltak az IBS tüneteik súlyossága szerint.
A betegek 71%-ánál a gluténmentes diéta drámai módon csökkentette az IBS tünetek súlyossági pontszámát. Nem számított, hogy az érintettek HLA-DQ2/8 genotípussal rendelkeztek-e vagy sem. Mindkét csoportban alacsonyabb volt a szorongás, a depresszió és a fáradtság szintje is. A javulást észlelő alanyok többsége úgy döntött, hogy folytatja a gluténmentes étrendet, amelyet másfél évvel később még mindig követtek – és továbbra is tapasztalták az előnyöket.
Az alábbi tanulmányt 2016. szeptemberében publikálták. Ebben a vizsgálatban a kutatók 35 IBS-D és IBS-M betegnél tesztelték a gluténmentes étrendet. A betegeket HLA-DQ2/8-ra is tesztelték, majd 4 hónapig gluténmentes diétát írtak elő számukra. Megállapították, hogy a betegek 34%-ánál az IBS tünetek „teljesen megszűntek, vagy jelentősen enyhültek”, és szintén nem volt összefüggés a HLA-DQ2/8 eredménnyel.
Ezek a vizsgálatok azért olyan fontosak a HLA-DQ2/8 szempontjából, mert megmutatják, hogy csupán rejtett cöliákiás eseteket találnak-e vagy sem. Ha kizárólag a pozitív HLA-DQ2/8 eredménnyel rendelkező vizsgálati személyek reagálnának a glutén elhagyására, akkor nagyon valószínű lenne, hogy az összes állítólagos „glutén okozta IBS” betegség valójában csak a cöliákia nem diagnosztizált esete, vagy a cöliákiaérzékenységhez valamilyen módon kapcsolódó jelenség. De ha a hatás a HLA-DQ2/8-státusztól függetlenül működik az IBS-betegeknél, ami nyilvánvalóan így van, akkor nem lehet a diagnosztizálatlan cöliákiára fogni.
Egy 2016. februárjában közzétett tanulmány a tiszta glutént tesztelte (tablettában lévő étrend-kiegészítőként). Azért is figyelemre méltó ez a vizsgálat, mert több mint 134 alany bevonásával készült. Általánosságban elmondható, hogy minél több résztvevője van egy vizsgálatnak, annál kevésbé valószínű, hogy véletlenszerűen különös eredményeket kapunk. Az első vizsgálat során az alanyoknak három hétig búza- és gluténmentes diétát írtak elő. Három hét gluténmentes étkezés után a páciensek közül 101-en (75%) számoltak be arról, hogy enyhébbek a tüneteik. Talán azért javult az állapotuk, mert kizárták a glutént az étrendjükből, vagy valami más összetevőt a búzából – ezt lehetetlen megmondani.
Majd ezután a betegek „glutén-kihíváson” estek át, ahol olyan tablettákat kaptak, amelyek vagy glutént tartalmaztak (körülbelül annyi glutént, mint amennyit egy adag tészta tartalmaz), vagy placebót (rizskeményítőt). A betegek nem tudták, hogy melyik csoportba tartoznak. Azok közül a betegek közül, akik elkezdtek glutént enni, 28-nak (57%) újra jelentkeztek a tünetei. A fennmaradó 43% talán valami másra érzékeny a búzában, ami nem a glutén.
Érdekes módon a „glutén-kihívás” során a továbbra is gluténmentes diétát folytató betegek közül 14 betegnél a tünetek is visszatértek. A kutatók ezt a placebohatásnak tulajdonítják – a betegek azt hitték, hogy glutént kapnak, így meggyőzték magukat arról, hogy ismét betegek. Ha hasonló arányú placeboreakciót feltételeztek azoknál a betegeknél, akik valóban glutént kaptak, a hatás nem olyan drámai, de még így is figyelemre méltó.
Összességében tehát komoly bizonyítékok vannak arra, hogy az IBS egyes esetei a gluténnel (és/vagy a búza egyéb összetevőivel) szembeni érzékenységgel magyarázhatók.
Szóval akkor mi okozza az IBS-t?
Senki sem tudja biztosan. Vannak elméletek, de az IBS-es betegeknél nincs olyan nyilvánvaló bélrendszeri károsodás, mint amilyet a glutén okoz a cöliákia esetében. Az IBS lényege, hogy nincsenek fizikai jelek, amelyek a problémára utalnak (vagy legalábbis nem sok – a legújabb bélflórával kapcsolatos tanulmányok ezt kezdik megkérdőjelezni).
Egyes kutatók szerint a glutén az IBS tüneteit azáltal rontja, hogy növeli a gyulladást a bélben, vagy áteresztővé teszi a bélrendszert. Más kísérletek valóban azt mutatják, hogy a glutén fokozhatja a bélmozgást, ami különösen az IBS-D esetében lehet releváns. Természetesen, ha nem csak a gluténről, hanem a búzáról is beszélünk, akkor ott van a FODMAP szénhidrátok és a rostok kérdése is. De ezekből a vizsgálatokból meglehetősen egyértelmű, hogy a glutén és a búza negatív hatása nem elhanyagolható, még akkor sem, ha a placebohatás szignifikáns.
Összefoglalva
Szilárd bizonyítékok vannak arra, hogy az IBS-betegek jelentős százaléka kifejezetten érzékeny a gluténre, és még többen közülük általában a búzára is. Az IBS komplex betegség, aminek számos oka van – a vizsgálatokban nem minden beteg reagált a gluténmentes diétára, és egyeseknél más változtatások, például az alacsony FODMAP-értékű diéta is jelentős javulást eredményezhet. Ám az IBS-ben érintett személyeknek – akik a lakosság meglehetősen nagy részét teszik ki – kifejezetten hasznos lehet a gluténmentes étrend kialakítása.
Ashley Noël
