A nárcizmus egyik ismérve, hogy az önkép, amit a világ felé vetítenek, minden bizonnyal hamis. A nárcisztikusokat az hajtja, hogy tökéletesnek lássák őket. Ennek egyik módja gyakran abban mutatkozik meg, hogy mindenki „kedves” emberként ismerje őket. A nárcisztikusoknak nem érdekük, hogy egészséges, szeretetteljes kapcsolatokban éljenek. Néhányuknak azonban nagyon fontos, hogy elbűvölő képet mutassanak magukról, hiszen tudják, hogyan kell jó színjátékot csapni.
Amikor a bántalmazások hatására az áldozat eltávolodik tőlük, a nárcisztikusok gyakran fokozzák tevékenységüket a közösségi médiában vagy máshol, hogy megerősítsék a „tökéletes” kapcsolat képét, de valójában szó sincs érdemben megváltozott viselkedésről.
Csak az számít, hogy az emberek hogyan látják azt a kapcsolatot, amelyet kivetítenek a világ felé, és ezt a hamis képet ádázul védik. Pl. a közösségi médiában való komolytalan pózolás a helyzetet is komolytalannak tünteti fel. Pedig nem az. Ez egyértelmű jele annak, hogy a nárcisztikus úgy tekint rád, mint egy tárgyra. Amikor a tökéletességük látszata omladozik, és már nem jelent megfelelő védelmet, a nárcisztikusok gyorsan felhagynak a kedvességgel, és némelyikük megpróbálja elpusztítani mindazt, amiről úgy gondolja, hogy rossz színben tünteti fel. A legszélsőségesebb esetek azok a férfiak, akikről senki sem gyanítaná, hogy meggyilkolják az egész családjukat, és kioltják a saját életüket, hogy ne veszítsék el tekintélyüket.
Egy instabil nárcisztikus, aki elvesztette a kontrollt az áldozata felett, erőszakossá válhat, amelynek a súlyosságát nehéz megjósolni, ha még soha nem eszkalálódott ilyen messzire. Ezért az áldozatoknak azt tanácsoljuk, hogy fizikailag szakadjanak el tőle, amint ezt biztonságosan megtehetik. Ha van egy nárcisztikus az életedben, akkor egy bizonyos ponton biztos, hogy a szemedbe nézett azzal a bizonyos pillantással, és rájöttél, hogy abszolút bármire képes, és hogy bármi is állítja meg, annak semmi köze a lelkiismerethez. Ne hagyd, hogy a gaslighting csapdájába kerülj, hogy ezt elhessegesd magadtól ezt az érzést. Ilyenek ők valójában.
Még ha a dolgok nem is fajulnak erőszakba, más módon is tudnak rombolóak lenni. Végül mindegyikük (igen, MINDENKI) hazudni fog és be fogja mocskolni az áldozatát, hogy saját magát tegye áldozattá. A legaljasabbak megpróbálják szabotálni áldozatuk életét. Hazudhatnak az áldozataik munkáltatóinak, hogy megpróbálják kirúgatni őket. Mások komolytalan pereket indítanak. Egyesek még a rendőrségre is súlyos, hamis vádakkal fordulnak.
A stabil, „tiszteletreméltó” nárcisztikusok veszélyesebbek lehetnek, mint a gyengén funkcionáló önimádók. A begyakorolt „kedvességük” erős fegyver. Hitelesnek tűnnek, amikor hazudnak. Spontán cselekedetek helyett támadásokat terveznek. Ezért kell őket eltávolítani az otthonodból és a környezetedből, és megfosztani őket az életeddel kapcsolatos információktól, hogy ne tudják felhasználni ezeket akkor, amikor szabotázsukat megszervezik. Ha rájöttél, hogy áldozat vagy, akkor egy jelentős távolságot is ki kell alakítanod magad és a nárcisztikus között. Minden „barát”, akit köréd állított, bosszúálló csapatként fog összeállni ellened, amikor eljön az idő, és a csoport agressziója kegyetlen; gyakran burkolt és érzelmi manipulációval álcázott.
A nárcisztikus áldozatát fenyegető veszélyeket sokan bagatellizálják, és gyakran mindenkit, aki riadót fúj, „gyűlölködőnek”, sőt „őrültnek” vagy „hisztérikusnak” állítanak be. Ezzel a nárcisztikus diszfunkcióját teljesen normalizálják. Ez hihetetlenül veszélyes körülményeket teremthet, ahol a nárcisztikus eszkalációit felmentik, vagy egyenesen figyelmen kívül hagyják, amíg a legrosszabb meg nem történik. Ha eleget teszünk annak a követelésnek, hogy mindenki legyen „kedves”, és segítsen megvédeni a nárcisztikus hamis önképét, az segít megteremteni a katasztrófa színterét. A katasztrófa elhárításához valakinek meg kell találnia azt az erőt, hogy szembenézzen a valósággal és a visszaélésekkel. Valakinek abba kell hagynia a kedveskedést.
Kitanya Harrison
