Válaszul az ukrajnai megszállásra, a nyugati hatalmak súlyos szankciókat vetettek ki Oroszországra, amit a kivonulás mellett döntő vállalatok lépései csak tovább fokoztak. Oroszország ennek következtében nemcsak szegényebb, de technológiailag is elmaradottabb lesz. Vlagyimir Putyin orosz elnök válasza pedig csak felgyorsítja az ország gazdaságának összeomlását, és Moszkvát teljes izolációba taszítja.
Minden olyan országot, amely megpróbál beavatkozni a háborúba, kemény következményekkel fenyeget, ami egyesek szerint akár a nukleáris fegyverek bevetését is jelentheti.
Vannak, akik szerint Putyin gondolkodása teljesen racionális – egy kiszámított, kíméletlen világpolitikai realizmus terméke, és/vagy kísérlet arra, hogy növelje belpolitikai hatalmát. Mások szerint a lépések kétségbeesettek, vadak és túlzóak – ami mély, pszichológiai hibákról tanúskodik.
De pontosan milyen pszichológia áll Putyin vezetésének hátterében, és mit tehetünk annak negatív hatásai ellen?
Putyin személyisége
Putyin egy „kemény férfi” attitűddel rendelkezik. Látszólag nem sajnálja és nem bánja meg erkölcstelen döntéseit és azok negatív hatását. Emellett nem vállalja a felelősséget a kedvezőtlen eredményekért és jellemzően másokat hibáztat, ha valami rosszul sül el.
Mit árul el ez a személyiségéről? Ugyan nem tudjuk személyiségtesztekkel „diagnosztizálni” a politikai vezetőket, a pszichológusok képesek viselkedéses megfigyelések alapján értékelni őket. Megnézhetjük például a beszédeket, a döntéshozatalt vagy az interjúkat az évek múlásával. Ez nem feltétlenül rossz megközelítés – van, hogy az emberek hazudnak a személyiségteszteken.
Putyin autokratikus és tekintélyelvű politikai vezető. A szervezetpszichológia területén végzett több évtizedes tanulmányok azt mutatják, hogy az ilyen vezetők hajlamosabbak arra, hogy maguk hozzák meg a fontos döntéseket. Emellett hajlamosak inkább feladatorientáltak lenni, mintsem az embereik általános jólétére összpontosítani. Egy másik árulkodó jel, hogy távolságtartóak másokkal szemben – részben büntetések és fenyegetések alkalmazásával.
Egy nemrégiben készült tanulmány 14 tekintélyelvű állami vezetőt – köztük Putyint és Jair Bolsonaro brazil elnököt – vizsgált, és megállapította, hogy a kevésbé autokratikus vezetőkhöz képest alacsonyabb fokú volt az együttműködési készségük (a bizalom és az önzetlenség szempontjából), érzelmileg pedig sokkal instabilabbak voltak. Az antiszociális „sötét személyiségjegyek”, például a machiavellizmus (manipuláció és megtévesztés), a nárcizmus (nagyképűség, felsőbbrendűség és jogosultság) és a pszichopátia (alacsony empátia, agresszió és impulzivitás) terén is magasabb értékeket értek el.
A kutatások azt is alátámasztják, hogy ezek a tulajdonságok kevésbé teszik őket kompetenssé.
Ha Putyint ebből a szempontból nézzük, sok bizonyíték utal arra a következtetésre, hogy aggasztó antiszociális tendenciákkal rendelkezik. Ez látható a politikai riválisokkal és nemzetközi vezetőkkel szembeni viselkedésében. Egyértelmű példa erre, hogy amikor először találkozott Angela Merkel német kancellárral, szándékosan egy nagy kutyát hozott a találkozóra, annak ellenére – vagy talán éppen azért -, hogy tudta, Angela Merkel fél a kutyáktól.
Egy másik példa erre Alekszej Navalnij ellenzéki vezető megmérgezése és bebörtönzése. A tisztességes eljárás és Navalnij emberi jogainak durva semmibevétele egybevág a sötét személyiségjegyekkel.
Pszichológiai módszerek
Hogyan használhatjuk fel ezt a tudást? A háború leküzdéséhez egy kétszintű módszerre van szükség. Meg kell küzdeni Putyinnal, ugyanakkor meg kell küzdeni a belföldi és nemzetközi kapcsolatrendszere által létrehozott összetett tényezőkkel is. Ez utóbbi magában foglalja az orosz állampolgárokkal való szolidaritás megerősítését és normáik tiszteletben tartását.
Ez a kétszintű módszer egy bevált megközelítés a vállalati környezetben dolgozó antiszociális tulajdonságokkal rendelkező emberek kezelésére. Végső soron a rossz vezetőkkel kell megbirkózni, miközben figyelembe kell venni az alkalmazottaik igényeit is.
Putyin esetében komolyan kell vennünk a sötét személyiségjegyekre utaló jeleket. Nem szabad azt feltételezni, hogy a hagyományos diplomáciai vagy tárgyalási megközelítések működni fognak. A sötét személyiségjegyekkel rendelkező autokratikus vezetők gyakran nem képesek meghallgatni másokat, és nem hajlandóak együttműködni a konfliktusok megoldásában. A hatalom fitogtatása ellenben jobban beválhat (szerintük).
A nárcisztikus vezetéssel kapcsolatos kutatások azt is sugallják, hogy a viselkedésre vonatkozó őszinte visszajelzés – például a hazugságok szóvá tétele – segíthet kordában tartani az ilyen vezetőket. Ennek azonban nem szabad nyilvános megalázássá fajulnia, mert az könnyen ronthat a helyzeten.
A bűnös cselekedetek konkrét megnevezésével, illetve a megszégyenítéssel az is egyértelművé válhat, hogy Putyin nemzetközi elítéléssel fog szembesülni az emberi jogok hazai és nemzetközi megsértése miatt. Noha úgy tűnhet, hogy ez egy autokratát nem zavarna, a kutatások szerint az autokratikus országok politikai vezetői érzékenyebben reagálnak az ilyen kritikákra, mint a demokratikus vagy hibrid rendszerek vezetői. Ennek oka az lehet, hogy végső soron jobban törődnek a közvéleményben kialakult képükkel.
A gazdasági szankciók – mint például a Putyin ellen jelenleg alkalmazott szankciók – hatékonyságát a tudósok vitatják. Mivel az ilyen szankciók az átlagemberek körében szegénységet okoznak, a tekintélyelvűség magasabb szintjéhez vezethetnek, mivel mind a vezető, mind az emberek úgy érzik, hogy a nemzetközi közösség áldozataivá váltak.
Ehelyett fel kell ismernünk annak a fajta pszichológiai ellenőrzésnek a torzító hatásait, amelyet Putyin a népére akar kényszeríteni. Például keményen ellenőrzi az információkat, hogy bizonytalanságot és félelmet keltsen az orosz népben. Ez végső soron arra késztetheti őket, hogy saját „védelmük” érdekében még inkább támogassák az önkényuralmi vezetést. A veszélyérzetet például úgy lehetne csökkenteni, ha stratégiai módon próbálnánk javítani az orosz állampolgárok társadalmi-gazdasági helyzetén, ahelyett, hogy pénzügyileg büntetnénk őket.
Egy másik lehetőség azon oroszok támogatása és megerősítése, akik olyan csoportidentitásra törekszenek, amely túlmutat a Putyin által képviselt politikai identitáson. Míg a Kreml a propaganda segítségével megkülönbözteti az oroszokat a veszélyes népektől – nyugati, liberális, protestáns, katolikus, muzulmán -, addig az orosz kultúra és történelem gyakran megerősítette azt a pszichológiai üzenetet, hogy az embereket sokkal több közös vonás köti össze, mint amennyi elválaszt bennünket egymástól.
Az autokratikus politikai vezetők veszélyt jelentenek a nemzetközi stabilitásra. Nem valószínű, hogy képesek vagyunk megakadályozni a felemelkedésüket – de felhasználhatjuk a működésükről szerzett ismereteinket arra, hogy korlátozzuk bomlasztó erejüket.
Jo Adetunji
