A műanyagok számos, a mindennapi életben használt tárgy gyakori összetevői. Csak az Egyesült Államokban 2018-ban körülbelül 36 millió tonna műanyag keletkezett, amelynek csupán mintegy 9%-át hasznosították újra.
Ráadásul a műanyagok hosszú idő alatt bomlanak le a hulladéklerakókban – 100 és 1000 év között -, ami környezetvédelmi és egészségügyi aggályokat vet fel. A műanyagok 1 mikrométer és 5 milliméter közötti apró részecskékre, úgynevezett mikroműanyagokra bomlanak.
Ezek jelen vannak a levegőben, amit belélegzünk, a vízben, amit iszunk, a tárgyakban, amiket megérintünk, és az élelmiszerekben, amiket megeszünk. A mikroműanyagok mindenhol ott vannak, aminek következtében elkerülhetetlen a kitettség a szervezetünk számára. Egy új tanulmány, amely a Science of the Total Environment című folyóiratban jelent meg, újabb bizonyítékokkal gyarapítja a rendelkezésre álló adatokat.
Mikroműanyagok az emberi szövetekben
A 20 mikrométernél kisebb műanyagrészecskék, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel láthatóak legyenek, képesek áthatolni a sejtmembránon és felhalmozódni a szövetekben. Korábbi kutatások mikroműanyagokat mutattak ki az emberi vastagbélben, székletben, méhlepényszövetben, az emberi vérben most pedig a tüdőben.
Dr. Fransien van Dijk, a Groningeni Egyetem kutatója a 2019-es Plastic Health Summit előadásában kifejtette: „A ruházati textíliák mikro- és nanoszálakat bocsátanak ki a környezetbe. […] A házban, ahol élünk, körülbelül 20 kilogramm por halmozódik fel évente, amiből hat kilogramm mikroműanyag, és mivel a legtöbb időt zárt térben töltjük, ez azt jelenti, hogy az expozíció elég magas”.
Kimutatták, hogy a mikroműanyag-expozíció gyulladást, sejtpusztulást és DNS-károsodást okoz laboratóriumi állatokban és sejtkultúrákban. Aggodalomra ad okot, hogy a belélegzett mikroműanyag-szálak emberi sejtekre gyakorolt toxicitása függhet a műanyag típusától, az expozíció szintjétől, a részecskék alakjától, méretétől, a felszívódott szennyezőanyagoktól és a műanyagokban jelen lévő adalékanyagok kioldódásától.
A Hull Egyetem és a Hull York Medical School kutatói által végzett tanulmányban a mikroműanyagok jelenlétét vizsgálták tüdőredukciós operációk után gyűjtött emberi tüdőszövetben.
A tüdőredukciós műtét során a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő embereknél a tüdőfunkció javítása érdekében eltávolítják a károsodott szöveteket. A kutatók a μFTIR-spektroszkópia nevű elemzési módszert alkalmazták a mikroműanyagok és a nem mikroműanyagok megkülönböztetésére.
A μFTIR-spektroszkópia 3 mikrométeres méretű részecskéket mutatott ki.
A kutatók a Castle Hill Kórházban és a Hull University Teaching Hospitalsban 11 vizsgálati résztvevő műtéti beavatkozása után különböző tüdőterületről vett szövetmintákat használtak. 2 résztvevő 2 különböző tüdőterületről származó szövetmintával járult hozzá.
A vizsgálatban résztvevők 45%-a nő volt, átlagéletkoruk 63 év. Mivel a mikroműanyagok mindenütt jelen vannak, a kutatók szigorú ellenőrző intézkedéseket alkalmaztak a szennyeződés elkerülése érdekében.
Mélyen bejut a tüdőbe
A kutatók a tüdő minden régiójában felfedeztek mikroműanyagokat. A 13 tüdőszövetmintából 11-ben 39 mikroműanyagot azonosítottak, melyek mindegyike legalább 3 mikrométeres.
A mintákban 12 féle mikroműanyagot találtak.
A legjelentősebb mennyiségben jelenlévő 4 mikroműanyag a következő volt:
Polipropilén (PP): szőnyegekben, ruházatban, gépjárművek műanyagaiban található.
Polietilén-tereftalát (PET): ruházati cikkekben, üdítők, alkoholos italok, tisztító- és kozmetikai szerek, gyógyszerek és növényi olajok csomagolásaiban van jelen.
Gyanta: védőbevonatok és festékek alkotórésze.
Polietilén (PE): élelmiszercsomagolások, tejtartályok, játékok és mosószeres flakonok összetevője.
Tisztázatlan következmények az egészségre
Dr. Osita Onugha, mellkassebész és a Santa Monica-i Providence Saint John’s Health Center mellkassebészetének adjunktusa (Santa Monica, Kalifornia) a tanulmányról így nyilatkozott az MNT-nek: „Most már tudjuk, hogy a műanyagok apró, különböző részecskékre bomolhatnak, […] nem meglepő, hogy ezeket a műanyagokat – valamilyen módon – a tüdőben találjuk, mivel a tüdő lényegében egy szűrő a szervezet számára.”.
Dr. Laura Sadofsky, a szerző és a Hull York Medical School tüdőgyógyász tanszékének vezető oktatója szerint az eredmények mégiscsak meglepőek voltak a tüdő szerkezetét figyelembe véve.
„Nem számítottunk arra, hogy a tüdő alsó régióiban találjuk a legtöbb részecskét, illetve olyan méretű részecskéket, mint amilyeneket felfedeztünk. Ez meglepő, mivel a légutak kisebbek a tüdő alsó részein, és azt vártuk volna, hogy az ilyen méretű részecskék kiszűrődnek vagy csapdába esnek, mielőtt ilyen mélyen a tüdőbe jutnának”.”
– Dr. Laura Sadofsky
Dr. Onugha szerint a jelenlegi adatok alapján nehéz bármit is mondani a mikroműanyagokról és azok hatásairól.
„Az igazi kérdés az, hogy mit okoz a szervezetben? A test nem szereti azokat a dolgokat, amelyek gyulladást okoznak[…] és azokat, amelyek idegenek [mint a műanyagok]. Vagyis, ha mindez krónikus gyulladáshoz vezet, akkor megjósolhatatlan, hogy idővel milyen betegségek alakulhatnak ki” – folytatta.
A tüdőben lévő mikroműanyagok hosszú távú emberi egészségügyi hatásai jelenleg nem ismertek.
Dr. Onugha elmondta, hogy egy követéses vizsgálatnak foglalkoznia kell azzal, hogy a tüdőben lévő mikroműanyagok vezethetnek-e gyulladásos tüdőbetegséghez vagy rákhoz. Hozzátette, hogy ezt jelentős populáción kellene elvégezni, hogy „ok-okozati összefüggést” lehessen megállapítani.
Lori Uildriks
