Egy új felfedezés kimutatta, hogy a mikroműanyag-részecskék a testen belül szabadon mozoghatnak, és akár a szervekben is lerakódhatnak.
A kutatók először mutatták ki a mikroműanyag-szennyezést az emberi vérben: a vizsgált emberek majdnem 80%-ánál találták meg az apró részecskéket.
Az eredmények azt mutatják, hogy a részecskék a testben szabadon mozoghatnak, és akár a szervekben is lerakódhatnak. Az egészségre gyakorolt hatásuk egyelőre ismeretlen. A kutatók azonban aggódnak, mivel a mikroműanyagok laboratóriumban károsítják az emberi sejteket, és a légszennyező részecskékről már ismert, hogy a szervezetbe jutva évente több millió korai halálesetet okoznak.
Hatalmas mennyiségű műanyaghulladék kerül a környezetbe, és a mikroműanyagok ma már az egész bolygót szennyezik, a Mount Everest csúcsától a legmélyebb óceánokig. Az emberek már korábban is tudták, hogy az apró részecskék az élelmiszerekkel, a vízzel és belélegezve is egyaránt bekerülnek a szervezetükbe, ráadásul csecsemők és felnőttek székletében is kimutatták már ezeket a részecskéket.
A tudósok 22 névtelen donor vérmintáját elemezték, mindannyian egészséges felnőttek voltak, és 17-ben találtak műanyag részecskéket. A minták fele PET műanyagot tartalmazott, amelyet általában italos palackokban használnak, míg egyharmaduk polisztirolt, amelyet élelmiszerek és más termékek csomagolásához használnak. A vérminták negyede polietilént tartalmazott, amelyből műanyag hordtáskákat készítenek.
„Tanulmányunk az első bizonyíték arra, hogy polimer részecskék vannak a vérünkben – ez egy áttörő eredmény” – mondta Dick Vethaak professzor, a hollandiai Vrije Universiteit Amsterdam ökotoxikológusa. „De ki kell terjesztenünk a kutatást, és növelnünk kell a minták méretét, a vizsgált polimerek számát stb.” Elmondása szerint számos kutatócsoport további vizsgálatai már folyamatban vannak.
„Minden bizonnyal indokolt az aggodalom” – mondta Vethaak a Guardiannek. „A részecskék a szervezetben vannak, ahol szabadon mozognak”. Mint mondta, korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a csecsemők székletében tízszer több mikroműanyag található, mint a felnőttekében, és hogy a műanyag palackokkal táplált csecsemők naponta több millió mikroműanyag-részecskét nyelnek le.
„Általánosságban azt is tudjuk, hogy a csecsemők és a kisgyermekek érzékenyebbek a vegyi anyagoknak és részecskéknek való kitettségre” – mondta. „Ez nagyon aggaszt engem.”
Az új kutatásban – amely az Environment International című folyóiratban jelent meg – már létező technológiákat alakítottak át a 0,0007 mm-es részecskék kimutatására és elemzésére. A vérminták egy része két vagy háromféle műanyagot is tartalmazott. A kutatócsoport acél fecskendőtűket és üvegből készült vérvételi csöveket használt a szennyeződés elkerülése érdekében, valamint üres minták segítségével vizsgálta a mikroműanyagok háttér-koncentrációját.
Vethaak elismerte, hogy a műanyag mennyisége és típusa jelentősen változott a vérminták között. „De ez egy úttörő tanulmány” – mondta, és most további munkára van szükség. Elmondta, hogy a különbségek a vérvétel előtti rövid távú expozíciót tükrözhetik, például ha valaki műanyag kávéscsészéből ivott, vagy műanyagot tartalmazó arcmaszkot viselt.
„A nagy kérdés az, hogy mi történik a szervezetünkben?” mondta Vethaak. „Megmaradnak-e a részecskék a szervezetben? Eljutnak-e bizonyos szervekbe, például áthatolnak-e a vér-agy gáton?” És vajon ezek a szintek elég magasak-e ahhoz, hogy betegséget váltsanak ki? Sürgősen további kutatásokat kell finanszíroznunk, hogy ezt kideríthessük.”
Az új kutatást a holland Egészségügyi Kutatási és Fejlesztési Nemzeti Szervezet és a Common Seas, a műanyagszennyezés ellen küzdő társadalmi vállalkozás finanszírozta.
„A műanyagtermelés 2040-re megduplázódik” – mondta Jo Royle, a Common Seas jótékonysági szervezet alapítója. „Jogunk van tudni, hogy mit tesz ez a sok műanyag a szervezetünkkel”. A Common Seas több mint 80 nem kormányzati szervezettel, tudósokkal és parlamenti képviselőkkel együtt arra kéri az Egyesült Királyság kormányát, hogy különítsen el 15 millió fontot a műanyag emberi egészségre gyakorolt hatásainak kutatására. Az EU már finanszírozza a mikroműanyagok magzatokra és csecsemőkre, valamint az immunrendszerre gyakorolt hatásának kutatását.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a mikroműanyagok megtapadhatnak a vörösvértestek külső membránján, és korlátozhatják az oxigénszállítási képességüket. A részecskéket terhes nők méhlepényében is megtalálták. Kísérleti vemhes patkányoknál a mikrorészecskék a tüdőn keresztül gyorsan átjutnak a magzatok szívébe, agyába és más szerveibe.
Egy másik, nemrég közzétett új áttekintő tanulmány, amelynek társszerzője Vethaak volt, a rák kockázatát vizsgálta, és erre a következtetésre jutott: „Sürgősen részletesebb kutatásra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a mikro- és nanoműanyagok hogyan hatnak az emberi szervezet struktúráira és folyamataira, valamint hogy átalakíthatják-e a sejteket és indukálhatnak-e rákkeltő folyamatokat, különösen annak fényében, hogy a műanyagtermelés exponenciálisan növekszik. A probléma napról napra sürgetőbbé válik.”
Damian Carrington
