A politikai propaganda még soha nem volt olyan széles körben elterjedt, mint napjainkban. Az alábbiakban bemutatjuk, miért veszélyes a társadalomra nézve, és hogyan segíthetünk a propaganda terjedésének megfékezésében.
Ha megnézzük az elmúlt évek legnagyobb kérdéseit és választási kampányait – a nemzeti szintű választásokat, a Brexit-szavazást, vagy akár a koronavírus elleni korlátozások körüli vitákat -, akkor mindegyikben megfigyelhetünk egy közös, konstans elemet: a politikai propaganda jelenlétét. A folyamatosan változó médiakörnyezet és a közösségi média térnyerése miatt a politikai propaganda még soha nem volt ennyire elterjedt. És ez nagyon rossz hír a demokrácia számára, mert a politikai propaganda nem csupán rágalmazás, amely egy politikai ellenfél meggyengítésére irányul, hanem egy sokkal nagyobb erő, amelynek célja a félelem és a szorongás fokozása, valamint a társadalom megosztása.
Mi a politikai propaganda?
A politikai propaganda a dezinformáció egyik formája. Vagyis olyan hamis, vagy félrevezető információk, amelyeket szándékosan terjesztenek, hogy megváltoztassák az emberek véleményét egy kérdésről, és előmozdítsanak egy ügyet, jelen esetben egy politikai ügyet.
Mi ma a politikai propaganda? Hogyan változott?
A politikai propaganda nem újdonság. A kormányok ősidők óta folytatnak propagandát politikai ügyeik előmozdítása érdekében. Több mint 2000 évvel ezelőtt Octavianus kemény propagandakampányt folytatott, hogy megsemmisítse riválisát, Marcus Antoniust, és Róma császárává váljon.
A legnagyobb különbség a mai politikai propagandában nem feltétlenül magában a stratégiában van, hanem a széles hatótávolságban. Nagyrészt az internetnek és a közösségi médiának, de a szenzációhajhász tudósítások által vezérelt médiaszektornak köszönhetően a politikai propaganda gyorsabban és könnyebben jut el több emberhez, mint valaha.
Egyes, propagandát rendszeresen alkalmazó kormányok, mint például a magyarországi Orbán-rezsim, átvették az állami és a magánmédiumok irányítását, így ezeken keresztül pumpálhatják politikai propagandájukat, a legitimitás hamis látszatát keltve. De láttuk, hogy ehhez még a médiára sincs feltétlenül szükség. Donald Trump a közösségi médiát és néhány kiválasztott médiacég (például a Fox News) segítségét használta fel propagandája terjesztésére. A mainstream média azonban szerepet játszott abban, hogy átvette a dezinformációkat és megosztotta azokat.
A politikai propaganda azonban nem csupán az emberek megtévesztésének eszköze. A propaganda alapvető eleme, hogy bizalmatlanságot szít, összezavarja az embereket azzal kapcsolatban, hogy mit hihetnek el, és mit nem. Közép- és hosszú távon ez sok embert arra késztet, hogy teljesen kihátráljon a politikai vitákból, mert túl nehéz eldönteni, hogy milyen információnak lehet hinni, és kiben lehet megbízni.
Ha mindez azzal párosul, hogy a független média helyzete sok országban egyre romlik, az azt jelenti, hogy az emberek sokkal nehezebben jutnak jó és pontos tudósításokhoz. Az olyan hírgyűjtők, mint a Google és a Facebook megszorították a független médiumok bevételi forrásait, így kénytelenek más források jelentéseire hagyatkozni. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy az emberek nem tudják, kiben bízhatnak, és a propagandamédia egyre inkább hasonlít egy minőségi internetes médiára.
Politikai propaganda technikák példákkal
A politikai propaganda általában a félelemre épül, bizonytalanságot és nyugtalanságot keltve az emberek körében. Lengyelország és Magyarország jelenlegi kormányai politikai propagandát használnak arra, hogy megmondják az embereknek, kitől kell félniük, és egy „mi és ők” narratívát hozzanak létre. A migránsokat, az LMBTQ közösséget, az emberi jogi és környezetvédelmi csoportokat, sőt magát az EU-t is gonosz kívülállóként ábrázolják, akik ártani akarnak az országnak, a kormányt pedig az emberek védelmezőjeként állítják be. Ez hasonlít ahhoz, ahogyan a propagandát az elmúlt évszázadban használták, a náci Németországtól a Szovjetunióig és napjainkig.
A politikai propaganda általában azokat a félelmeket és szorongásokat célozza meg, amelyeket a legtöbb ember alapvető fontosságúnak tart. Amikor az emberek féltik vallásukat, személyes biztonságukat, hagyományaikat, vagy anyagi biztonságukat, akkor hajlamosak arra, hogy azok mellett szavazzanak, akikről úgy vélik, hogy megvédik az eddigi életmódjukat. Idővel ez a lakosságot a tekintélyelvű tendenciák támogatása felé mozdítja el, mivel elhitetik velük az említett fenyegetéseket, és hajlandóak saját jogaik és szabadságaik egy részét feláldozni azért, hogy a kormány megvédje az országot ezektől a kreált veszélyektől.
A propaganda egy másik kulcsfontosságú eleme, hogy gyakran szenzációhajhász. A propagandisták által gyártott „kívülállóktól” származó „fenyegetések” általában szándékosan szélsőségesek, hogy szorongást keltsenek. Abszurd az a gondolat, hogy egy meleg pár jelenléte a szomszédságunkban szétszakíthatja és tönkreteheti az életünket. De ha ezt a megfelelő módon fogalmazzák meg, majd széles körben terjesztik a „közszolgálati” és a közösségi médián keresztül, és nem cáfolják meg hatékonyan, úgy, hogy az emberek hallják és értsék, akkor nagyon könnyen hihetővé válhat.
Van néhány jól bevált technika, amelyet a politikai propagandisták alkalmaznak, hogy propagandájukat hihetőbbé és jobban alátámaszthatóvá tegyék. Ezek a következők:
– A csordaszellem: A politikai propaganda nem lehet sikeres, ha nem hisznek benne, ezért rendkívül fontos, hogy a propagandisták által készített anyagokat ne valami különös, kisebbségben lévő összeesküvés-elméletnek tekintsék. Ebben segít a csordaszellem technika – a propagandisták azt sugallják, hogy álláspontjukat a többség támogatja, így nekünk is támogatnunk kell azt. Lényegében ez egy olyan érvelés, amely a „mindenki erre a jelöltre szavaz, tehát ő a legjobb jelölt” gondolatmenetet követi. A technika lényege, hogy támogatunk valamit, vagy valakit egyszerűen azért, mert mások is így tesznek.
– Félelem technika: A félelem technikája a propaganda talán legelterjedtebb formája, és a fent leírtak szerint a félelemre való építés. Azzal, hogy az emberek félnek az alternatív lehetőségtől, természetszerűen hajlamosak támogatni a jelenlegi állapotot – ami ugyan rossz, de nem ismeretlen. Ez valójában egy logikai tévedés. A propagandisták érvelése a következő: „Vagy A vagy B igaz. B ijesztő. Ezért A igaz.”
– A nagy hazugság technikája: Egy bizonyos narratíva újra és újra történő ismételgetésével egyre könnyebbé válik annak elfogadtatása. Ha a propagandisták meg tudják győzni az embereket, hogy elhiggyenek egy bizonyos „nagy hazugságot”, akkor ezt a támogatást felhasználhatják további lépések igazolására. A „hátba szúrtak” narratíva, amely Németországban terjedt el az első világháború után, lendületet adott a náci pártnak, és segített neki hatalomra jutni. Napjainkban Trump támogatói saját maguk terjesztették el a 2020-as választások elcsalásáról szóló hazugságukat, amit aztán a január 6-i lázadás igazolására használtak fel.
Hogyan használja a politikai propaganda a közösségi médiát?
A közösségi média térnyerése a politikai propaganda számára igazi áldás volt. Ezeket a platformokat a hagyományos hírmédia alternatívájaként használják, mivel ingyenesek, egyszerűek, és lehetővé teszik számukra, hogy elérjék a lakosság bizonyos szegmenseit, amelyekről a propagandisták úgy gondolják, hogy hajlamosak lesznek elhinni a hazugságaikat. A közösségi médián belül is vannak olyan technikák, amelyek szintén hozzájárulnak a propaganda terjesztéshez, mint például a hamis fiókok vagy trollok bevetése, melyek segítenek hitelességet kölcsönöznek nekik.
Egy másik ok, amiért a politikai propaganda annyira elterjedt a közösségi médiafelületeken; az üzlet. Minél szenzációhajhászabb egy poszt, annál nagyobb valószínűséggel olvassák, és osztják meg az emberek. Ez a propaganda terjesztésével egyidejűleg a platform bevételeit is növeli. Tehát joggal mondhatjuk, hogy a közösségi médiavállalatok bűnrészesek a politikai propaganda növekedésében és terjedésében.
Hogyan lehet felismerni és szembeszállni a politikai propagandával?
Az emberek médiaműveltségének növelése, az általuk fogyasztott hírekhez kapcsolódó információk és azok forrásainak megismerése jó módja annak, hogy felismerjék a politikai propagandát. Ugyanígy a tényellenőrzés is fontos, valamint az olyan cikkek, vagy a közösségi médiában közzétett posztok felismerése, amelyek nem feltétlenül hitelesek. De ezek a dolgok csak egy bizonyos mértékig segíthetnek. Az emberek hajlamosak olyan információkat keresni, amelyek megfelelnek a saját nézeteiknek, és megerősítik azokat. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg kevésbé bíznak az automatikus „tényellenőrzőkben” és más hangokban, amelyek kétségbe vonják a politikai propagandát. A fent említett dolgok ráadásul időigényesek, és az algoritmusok használata a politikai propaganda felismerésére és megjelölésére csak ahhoz vezet, hogy sok szabad véleménynyilvánítást is betiltanak.
A legjobb, amit tehetünk, hogy megváltoztatjuk azokat a környezeti tényezőket, amelyek lehetővé teszik a propaganda virágzását, és elérjük azokat az embereket, akik fogékonyak lehetnek rá. Az adatvédelmi szabályok megfelelő betartatása is segítene, mert megakadályozná, hogy a közösségi médiavállalatok az egyén gondolkodásmódjához igazodó célzott reklámot közvetítsenek. Az is segítene, ha megváltoztatnák az algoritmusok módszerét a különböző tartalmak népszerűsítésére. Ahelyett, hogy az embereket a „népszerű”, de szenzációhajhász történetek felé terelnék, a közösségi médiavállalatoknak csak a felhasználók által önkéntesen megadott érdeklődési körnek megfelelő tartalmakat lenne szabad reklámozniuk.
A jó minőségű, jól felszerelt és független közszolgálati műsorszolgáltatók pedig segíthetnének abban, hogy visszaszorítsák a magánmédia propagandáját, így az emberek minőségi, tényszerű hírekhez juthatnának. Mindennek fontos része a független szabályozó szervek megléte, amelyek biztosítják, hogy a csatornák magas színvonalú tudósítási normákat alkalmaznak.
Végső soron a független média erős demokráciát jelent, és ez olyasvalami, amit a közvéleménynek széleskörűen támogatnia kell. De ennek megteremtéséhez a politikai propagandával szemben olyan módon kell fellépni, hogy az eljusson az emberekhez.
LibertiesEU
