A szívkoszorúér-betegség egy krónikus gyulladásos állapot, amelynek kockázata hatékonyan csökkenthető az egészségtudatos életmóddal.
A koszorúér-betegség patogenezise és kezelése sürgős paradigmaváltást igényel. Az orvosok és a közvélemény körében elterjedt koncepcionális modell – miszerint a táplálékkal bevitt telített zsírok eltömítik az artériákat – egyszerűen téves. A megfigyelésen alapuló tanulmányok szisztematikus áttekintése és metaanalízise nem mutatott ki összefüggést a telített zsírsavak fogyasztása és a teljes halálozás, a koszorúér-betegség (CHD), a CHD halálozás, az ischaemiás stroke, vagy a 2-es típusú cukorbetegség között az egészséges felnőttek körében.(1) Hasonlóképpen, a szív- és érelmeszesedés másodlagos megelőzésében a csökkentett zsírbevitel – beleértve a telített zsírokat is – nem mutatott kedvező hatást a szívinfarktusra, a szív- és érrendszeri vagy az összes okból bekövetkező halálozásra.(2) Tanulságos megjegyezni, hogy a CHD-ben szenvedő posztmenopauzális nők angiográfiás vizsgálatában a telített zsírok nagyobb mértékű bevitele az ateroszklerózis (érelmeszesedés) kisebb mértékű progressziójával, míg a szénhidrát- és a többszörösen telítetlen zsírbevitel fokozott progresszióval járt együtt.(3)
Az érelmeszesedés kialakulásának megelőzése is fontos, de az aterotrombózis az igazi gyilkos.
A gyulladásos jelenség, amely hozzájárul a koleszterin lerakódásához az artériák falában és az azt követő plakkok kialakulásához (érelmeszesedés), leginkább egy „pattanásra” hasonlít. A legtöbb szívinfarktus olyan helyeken következik be, ahol a koszorúér elzáródása <70%-os, s ezek stresszvizsgálat során nem okoznak iszkémiát.(4) Ha a plakkok megrepednek (a pattanás kipukkanásához hasonlóan), perceken belül koszorúér-trombózis és szívinfarktus alakulhat ki. A koszorúér-betegség kezelésében a jelenlegi vízvezeték-megközelítés („a cső eldugulása”) korlátozottságát mutatja egy sor randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT), amelyek bizonyítják, hogy a jelentősebb elzáródást okozó stabil léziók stentelése nem képes megelőzni a szívinfarktust, vagy csökkenteni a halálozást.(5)
Az elsődleges és másodlagos megelőzésben eredményt hozó diétás RCT-k
Több mint 7500 nagy kockázatú betegnél az alacsony zsírtartalmú (37% zsír) étrenddel összehasonlítva a legalább négy evőkanál extra szűz olívaolajjal, vagy egy marék dióval kiegészített mediterrán étrend (41% zsír) szignifikáns, 30%-os (a kezeléshez szükséges szám (NNT)=61) csökkenést ért el a kardiovaszkuláris események számában. Továbbá a Lyon Heart tanulmány kimutatta, hogy a mediterrán étrend alkalmazása a másodlagos megelőzésben javította a szívinfarktus kiújulásának (NNT=18) és a teljes halálozás (NNT=30) súlyos kimenetelét, annak ellenére, hogy a két csoport között nem volt jelentős különbség alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterinszintben. A diófélékben, az extra szűz olívaolajban, a zöldségekben és az olajos halakban található alfa-linolénsav, polifenolok és omega-3 zsírsavak azok, amelyek gyorsan csillapítják a gyulladást és a koszorúér-trombózist.(6) Ezekben a vizsgálatokban mindkét kontrollcsoport étrendje viszonylag egészséges volt, ami nagyon valószínűvé teszi, hogy még nagyobb előnyök figyelhetők meg, ha a fent tárgyalt mediterrán étrendet egy tipikus nyugati étrenddel hasonlítanánk össze.
Az LDL-koleszterin kockázatát eltúlozzák
Évtizedek óta a plazmakoleszterinszint csökkentésének fontosságát hangsúlyozzák, mintha ez valamilyen végső cél lenne, és a „bizonyítottan koleszterinszint-csökkentő”, „zsírszegény” élelmiszerek, valamint a gyógyszerek piacát mozgatná. A szelektív tájékoztatás részben magyarázatot adhat erre a tévhitre. A Sydney Diet Heart Study és a Minnesota Coronary Experiment nem publikált adatainak újraelemzése azt mutatja, hogy a telített zsírok linolsavtartalmú növényi olajokkal való helyettesítése növelte a halálozási kockázatot annak ellenére, hogy az LDL- és az összkoleszterinszint (TC) jelentősen csökkent.(7)
A magas TC és a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) aránya a szív- és érrendszeri kockázat legjobb előrejelzője (ezért ezt a számítást, nem pedig az LDL-t használják az elismert szív- és érrendszeri kockázati kalkulátorok, például a Framingham-számítás). A magas TC-HDL arány az inzulinrezisztencia (azaz az inzulinszint krónikusan emelkedett szintje, amely felelős a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kialakulásáért) helyettesítő markere is. A 60 év felettiek esetében pedig egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy az LDL-koleszterin nincs összefüggésben a szív- és érrendszeri betegségekkel, és fordítottan arányos a teljes halálozással.(8) A magas TC-HDL arány gyorsan csökken az étrendi változtatásokkal, például a finomított szénhidrátok egészséges, magas zsírtartalmú élelmiszerekkel való helyettesítésével.
Egyszerű módja az inzulinrezisztencia (krónikusan magas inzulinszint) és a gyulladás elleni küzdelemnek.
A fizikailag inaktív egyénekkel összehasonlítva azok, akik heti 150 percet vagy annál többet sétálnak, – testsúlytól függetlenül – 3,4-4,5 évvel növelhetik a várható élettartamot.(9) A rendszeres, lendületes séta a koszorúér-betegségek megelőzésében is hatékonyabb lehet, mint a futás. És már napi 30 perc mérsékelt aktivitás heti háromnál többször jelentősen javítja az inzulinérzékenységet, valamint segít visszafordítani az inzulinrezisztenciát néhány hónap alatt a mozgásszegény középkorú felnőttek esetében. Ez a fogyástól függetlenül következik be, és azt sugallja, hogy már egy kis aktivitás is sokat segít.
A CHD másik kockázati tényezője a környezeti stressz. A gyermekkori trauma átlagosan 20 évvel csökkentheti a várható élettartamot. A krónikus stressz növeli a glükokortikoid-receptor-rezisztenciát, ami a gyulladásos válasz szabályozásának kudarcát eredményezi. Az egészséges táplálkozásból, rendszeres mozgásból és stresszcsökkentésből álló teljes életmód-megközelítés kombinálása javítja az életminőséget, csökkenti a kardiovaszkuláris és az összhalálozás mértékét.(10) Itt az ideje, hogy a koszorúér-betegség megelőzésének és kezelésének közegészségügyi üzenete eltolódjon a szérumlipidek mérésétől és a táplálékkal bevitt telített zsírok csökkentésétől. A koszorúér-betegség krónikus gyulladásos betegség, és hatékonyan csökkenthető napi 22 perc sétával valamint helyes táplálkozással.
Aseem Malhotra (Lister Hospital, Academy of Medical Royal Colleges, Stevenage, UK),
Rita F Redberg (Philip R Lee Institute for Health Policy Studies, San Francisco, California, USA | Department of Medicine, UCSF School of Medicine, San Francisco, California, USA),
Pascal Meier (Department of Cardiology, University Hospital Geneva, Geneva, Switzerland | Department of Cardiology, University College London, London, UK)
Hivatkozások:
1 de Souza RJ, Mente A, Maroleanu A, et al. Intake of saturated and trans unsaturated fatty acids and risk of all cause mortality, cardiovascular disease, and type 2 diabetes: systematic review and meta-analysis of observational studies. BMJ 2015;351:h3978.
2 Schwingshackl L, Hoffmann G. Dietary fatty acids in the secondary prevention of coronary heart disease: a systematic review, meta-analysis and meta-regression. BMJ Open 2014;4:e004487.
3 Mozaffarian D, Rimm EB, Herrington DM. Dietary fats, carbohydrate, and progression of coronary atherosclerosis in postmenopausal women. Am J Clin Nutr 2004;80:1175–84.
4 Rothberg MB. Coronary artery disease as clogged pipes: a misconceptual model. Circ Cardiovasc Qual Outcomes 2013;6:129–32.
5 Malhotra A. The whole truth about coronary stents: the elephant in the room. JAMA Intern Med 2014;174:1367–8.
6 Chakrabarti S, Freedman JE. Review: nutriceuticals as antithrombotic agents. Cardiovasc Ther 2010;28:227–35.
7 Ramsden CE, Zamora D, Majchrzak-Hong S, et al. Re-evaluation of the traditional diet-heart hypothesis: analysis of recovered data from Minnesota coronary experiment (1968-73). BMJ 2016;353:i1246.
8 Ravnskov U, Diamond DM, Hama R, et al. Lack of an association or an inverse association between low-density-lipoprotein cholesterol and mortality in the elderly: a systematic review. BMJ Open 2016;6:e010401.
9 Moore SC, Patel AV, Matthews CE, et al. Leisure time physical activity of moderate to vigorous intensity and mortality: a large pooled cohort analysis. PLoS Med 2012;9:e1001335.
10 Blackburn EH, Epel ES. Too toxic to ignore. Nature 2012;490:169–71.
