A komplex PTSD meghatározása

A C-PTSD a poszttraumás stressz zavar egy súlyosabb formája. E közismertebb traumaszindrómától 5 gyakori és fájdalmas sajátosság különbözteti meg: az érzelmi flashbackek, a toxikus szégyenérzet, az önfeladás, a gonosz belső kritika és a szociális szorongás.

Az érzelmi flashbackek talán a C-PTSD legjellemzőbb vonásai. A traumatikus elhanyagoltságot túlélők rendkívül fogékonyak a fájdalmas érzelmi flashbackekre, amelyeknek a PTSD-vel ellentétben általában nincs vizuális komponensük.

Az érzelmi flashbackek hirtelen és gyakran elhúzódó regressziók a bántalmazott/elhagyott gyermekként való nyomasztó érzés-állapotokhoz. Ezek az érzések magukban foglalhatják a nyomasztó félelmet, szégyent, elidegenedést, dühöt, gyászt és depressziót. Ide tartozik az „üss, vagy fuss” válaszok szükségtelen beindulása is.

Fontos itt leszögezni, hogy az érzelmi flashbackek, mint a legtöbb dolog az életben, nem egysíkúak. A flashbackek intenzitása az enyhétől a rémisztőig terjedhet. Az időtartamuk is változhat: a pillanatoktól a hetekig terjedő időtartamig, amikor is átcsapnak abba, amit sok terapeuta regressziónak nevez.

Végül, a C-PTSD klinikai és részletesebb definíciója Judith Herman: Trauma és felépülés című alapvető jelentőségű könyvének 121. oldalán található.

Példa egy érzelmi flashbackre

Miközben ezt írom, eszembe jut az első érzelmi flashback, amit valaha is be tudtam azonosítani, igaz, csak tíz évvel azután, hogy megtörtént. Az esemény idején az első komoly partneremmel éltem együtt. Kapcsolatunk mézesheteinek szakasza váratlanul véget ért, amint hirtelen kiabálni kezdett velem valamiért, amire már nem is emlékszem.

Viszont amire a legélénkebben emlékszem, az az volt, hogy milyen érzést váltott ki belőlem a kiabálás. Olyan volt, mint egy viharos, forró szél. Úgy éreztem, mintha elsodorna – mintha a bensőmet fújná ki, ahogy a gyertya lángját fújják el.

Abban a pillanatban teljesen zavartnak éreztem magam, képtelen voltam beszélni, reagálni vagy akár gondolkodni is. Rémült voltam, reszkettem és végtelenül kevésnek éreztem magam. Valahogy végül sikerült az ajtóhoz totyognom és kijutnom a házból, ahol végül lassan összeszedtem magam.

Mint már említettem, tíz évembe telt, mire rájöttem, hogy ez a zavaros és nyugtalanító jelenség egy intenzív érzelmi flashback volt. Néhány évvel később megértettem az ilyen típusú regresszió természetét. Rájöttem, hogy ez annak a több száz alkalomnak a flashbackje, amikor anyám egy komplett gyilkos képében, dühével rémületbe, szégyenbe, disszociációba és tehetetlenségbe taszított.

Az érzelmi flashbackeket az „üss, vagy fuss” késztetés intenzív beindulása is kíséri, a szimpatikus idegrendszer – az idegrendszer azon felének túlműködésével együtt, amely az izgalmi állapoto irányítja. Amikor a flashbackben a félelem a domináns érzelem, a személy rendkívül nyugtalannak, pánikbetegnek érzi magát, vagy akár öngyilkossági gondolatokkal is küzdhet. Ha a kétségbeesés dominál, mélységes zsibbadtság, bénultság és a kétségbeesett menekülés érzése léphet fel.

Az érzelmi flashbackben gyakran tapasztalható a kisgyerek, fiatal, törékeny, erőtlen és tehetetlen érzés is, és minden tünetet jellemzően megalázó és nyomasztó mérgező szégyenérzet borít be.

Toxikus szégyen: Az érzelmi flashback váza

A toxikus szégyen, amelyet John Bradshaw a Healing The Shame That Binds (A szégyen, amely megkötöz) című könyvében tanulságosan feltár, a C-PTSD-túlélő az önbecsülését azzal a nyomasztó érzéssel semmisíti meg, hogy utálatos, csúnya, ostoba vagy végzetesen hibás. Az elsöprő önmegvetés jellemzően visszatükröződik arra, ahogyan akkor érezte magát, amikor elszenvedte traumatizáló szülője megvetését és látványos gúnyolódását. A toxikus szégyenérzetet az állandó szülői elhanyagolás és elutasítás is létrehozhatja.

Pályám elején dolgoztam Daviddel, egy jóképű, intelligens férfival, aki hivatásos színész volt. Egy nap David egy sikertelen meghallgatás után eljött hozzám. Magánkívül volt, és kitört belőle: „Soha nem árultam el senkinek, de tudom, hogy valójában nagyon csúnya vagyok. Olyan hülyeség, hogy színész akarok lenni, amikor olyan fájdalmas rám nézni”. Soha nem felejtem el, mennyire megdöbbentett és eleinte hitetlenkedtem, hogy egy ilyen jóképű ember hogyan érezheti magát csúnyának, de a további vizsgálódás megértést hozott.

David gyermekkorát széleskörű bántalmazás és elhanyagolás jellemezte. Egy nagy család utolsó és nem kívánt gyermeke volt, alkoholista apja pedig többször bántalmazta és undorral nézett rá. Hogy a helyzetet még rosszabbá tegye, a családja utánozta az apját, és gyakran megalázta őt egy nagy adag megvetéssel. Idősebb bátyja kedvenc gúnyolódása, egy grimasz kíséretében a következő volt: „Nem bírom a látványodat. Hánynom kell tőled!”

A toxikus szégyen egy szempillantás alatt megsemmisítheti az önbecsülésedet. Egy érzelmi flashbackben azonnal visszazuhanhatsz abba az érzésbe és gondolkodásba, hogy ugyanolyan értéktelen és megvetendő vagy, mint amilyennek a családod látott téged. Amikor egy flashbackben rekedsz, a mérgező szégyen az elhagyatottság keverékének intenzíven fájdalmas elidegenedésévé alakul – a szégyen, a félelem és a depresszió kavargó mocsarává.

Az elhanyagolás szövevénye a félelem és a toxikus szégyen, egy olyan állapot, ami az elhanyagolás miatti depressziót kísérheti.
Az elhagyatottság depressziója a tehetetlenség és reménytelenség letompított érzése, amely leginkább a traumatizált gyermekeket sújtja.

A toxikus szégyen gátol bennünket abban is, hogy vigaszt és támogatást keressünk. A gyermekkori elhanyagoltság újbóli átélése során – amelyek újra bevillannak – gyakran elszigeteljük magunkat, és tehetetlenül átadjuk magunkat a megalázottság nyomasztó érzésének.

Ha megrekedtél abban az állapotban, hogy értéktelennek, hibásnak vagy megvetendőnek látod magad, akkor valószínűleg egy érzelmi flashbackben vagy. Ez jellemzően akkor is igaz, ha önutálatba és heves önkritikába merülsz.

Számos ügyfelem és a honlapomon megkérdezettek arról számolnak be, hogy az érzelmi flashback fogalma nagy megkönnyebbülést jelent számukra. Elmondásuk szerint először képesek valamilyen értelmet adni zaklatott életüknek. Gyakori megjegyzés: „Most már értem, hogy az összes pszichológiai és spirituális megközelítés, amelyet eddig követtem, miért adott olyan kevés választ számomra”. Sokan azt is megjegyzik, hogy úgy érzik, megszabadultak a téves diagnózisok szégyenletes listájától, amelyeket saját maguk vagy mások állítottak fel számukra. Ez viszont segített nekik abban, hogy megszabaduljanak attól az önpusztító szokástól, hogy bizonyítékokat halmozzanak fel saját hibásságukról vagy őrültségükről. Sokan arról is beszámolnak, hogy a motivációjuk is ugrásszerűen megnőtt, hogy megküzdjenek az önutálat és az önundor tanult szokásaival.

A C-PTSD gyakori tüneteinek listája

A túlélők nem feltétlenül tapasztalják mindegyiket. Gyakoriak a változó kombinációk.

Érzelmi flashbackek
Zsarnoki belső és/vagy külső kritika
Toxikus szégyen
Önfeladás
Szociális szorongás
A magány és elhagyatottság nyomasztó érzései
Törékeny önbecsülés
Kötődési zavar
Fejlődési zavarok
Párkapcsolati nehézségek
Radikális hangulati ingadozások
Disszociáció
„Üss, vagy fuss” válaszreakció
Túlérzékenység a stresszhelyzetekre
Öngyilkossági gondolatok

Pete Walker, M.A.

Megjelent: