Szeretjük azt hinni, hogy ha rossz dolgok történnének velünk, bármit megtennénk azért, hogy változtassunk a helyzeten. Az úgynevezett tanult tehetetlenséggel kapcsolatos kutatások azonban rámutattak, hogy amikor az emberek úgy érzik, nincs befolyásuk a történések felett, hajlamosak egyszerűen feladni a küzdelmet, és elfogadni a sorsukat.(1)
Mi a tanult tehetetlenség?
A tanult tehetetlenség akkor jelentkezik, amikor egy állat ismételten olyan ijesztő ingereknek van kitéve, amelyek elől nem tud elmenekülni. Végül az állat felhagy az inger elől való meneküléssel, és úgy viselkedik, mint aki képtelen változtatni a helyzeten. Még akkor is, amikor lehetőség nyílik a menekülésre, a tanult tehetetlenség meggátolja a cselekvésben.(2)
Bár a fogalom szorosan kapcsolódik az állatpszichológiához és az állatok viselkedéséhez, az embereket érintő különféle helyzetekben is érvényesülhet.(3)
Amikor az emberek úgy érzik, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás, tehetetlennek érezhetik magukat. Idővel ez akár meg is akadályozhatja őket abban, hogy megpróbáljanak változtatni a helyzeten.(4)
A tanult tehetetlenség felfedezése
A tanult tehetetlenség fogalmát Martin Seligman és Steven F. Maier pszichológusok véletlenül fedezték fel. Kezdetben olyan kutyáknál figyeltek meg tehetetlen viselkedést, amelyeket klasszikusan arra kondicionáltak, hogy egy bizonyos hangjelzés hallatán áramütésre számítsanak.(5)
Később a kutyákat egy olyan kennelbe helyezték, amely két kamrát tartalmazott, melyeket egy alacsony akadály választott el. A padló az egyik oldalon áram alatt volt, a másikon nem. A korábban klasszikus kondicionálásnak alávetett kutyák nem tettek kísérletet a szökésre, annak ellenére, hogy az áramütés elkerülése csupán egy kis akadály átugrását jelentette volna.
A jelenség vizsgálatára a kutatók ezután egy másik kísérletet dolgoztak ki.(5)
• Az első csoportban a kutyákat egy időre hámba fogták, majd elengedték őket.
• A második csoportban a kutyákat ugyanilyen hámokba helyezték, de olyan elektromos áramütéseknek vetették alá őket, amelyeket úgy tudtak elkerülni, hogy az orrukkal lenyomtak egy panelt.
• A harmadik csoportban a kutyák ugyanazokat az áramütéseket kapták, mint a második csoportban, azzal a különbséggel, hogy ebben a csoportban a kutyák nem tudták kontrollálni az áramütést. A harmadik csoportba tartozó kutyák számára az áramütések teljesen véletlenszerűnek és az ellenőrzésükön kívül állónak tűntek.
A kutyákat ezután a fenti képhez hasonló kennelekben helyezték el. Az első és a második csoport kutyái gyorsan megtanulták, hogy az akadályon való átugrás megszünteti az áramütéseket. A harmadik csoportba tartozók azonban meg sem próbáltak elmenekülni a sokkhatás elől.
Korábbi tapasztalataik eredményeként kialakult bennük az a kognitív elvárás, hogy semmi, amit tesznek,nem fogja megelőzni vagy megszüntetni a sokkhatást.
Tanult tehetetlenség az emberek esetében
A tanult tehetetlenség hatását különböző állatfajoknál is kimutatták, de hatása az embereknél is megfigyelhető.
Vegyünk egy gyakran használt példát: Az a gyermek, aki rosszul teljesít a matematikai teszteken és feladatokon, hamar elkezdi úgy érezni, hogy bármit is tesz, nincs hatással a matematikai teljesítményére. Amikor később bármilyen matematikával kapcsolatos feladattal szembesül, a tehetetlenség érzését tapasztalhatja.
A tanult tehetetlenséget számos különböző pszichológiai rendellenességgel is összefüggésbe hozták.(1) A depresszió,(6) a szorongás, a fóbiák, a félénkség és a magányosság mind súlyosbodhat a tanult tehetetlenség következtében.
Például egy nő, aki társas helyzetekben szégyenlősnek érzi magát, idővel úgy gondolhatja, hogy semmit sem tud tenni a tünetei leküzdése érdekében. Az az érzés, hogy a tünetei nincsenek a közvetlen irányítása alatt, arra késztetheti, hogy ne is próbáljon meg részt venni társas helyzetekben, ami csak tovább fokozza a félénkségét.(7)
A kutatók ugyanakkor rámutattak, hogy a tanult tehetetlenség nem jellemző mindenkire.(1)
Az a diák, aki a matematikaórán tanult tehetetlenséget tapasztal, nem feltétlenül éli meg ugyanezt a tehetetlenséget, amikor a való világban kell számításokat végeznie.
Tanult tehetetlenség a gyermekeknél
A tanult tehetetlenség gyakran gyermekkorban alakul ki, amihez a megbízhatatlan vagy felelőtlen gondozók is hozzájárulhatnak(4). Ez a tanult tehetetlenség már nagyon korán elkezdődhet. Az intézeti környezetben nevelkedett gyermekek például gyakran már csecsemőkorban is a tehetetlenség tüneteit mutatják.
Amikor a gyermekeknek támogatásra van szükségük, de senki sem segít nekik, gyakran úgy érzik, hogy semmi sem változtathat a helyzetükön. Az ismétlődő tapasztalatok, amelyek megerősítik a tehetetlenség és reménytelenség érzését, ahhoz vezethetnek, hogy felnőttként is tehetetlenséget éreznek a problémáikkal szemben.
A tanult tehetetlenség néhány gyakori tünete a gyermekeknél:(8)
• Nem kérnek segítséget
• Frusztráltak
• Gyakran meg sem próbálnak erőfeszítéseket tenni
• Alacsony az önbecsülésük
• Passzívak
• Motiválatlanok
• Gyakran halogatnak
A tanult tehetetlenség szorongáshoz, depresszióhoz vagy mindkettőhöz is vezethet.(9) Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy életük múltbeli eseményeit nem tudták irányítani, azt feltételezik, hogy a jövőbeni események ugyanolyan irányíthatatlanok lesznek. Mivel azt hiszik, hogy semmivel sem tudják megváltoztatni egy esemény kimenetelét, úgy gondolják, hogy nem is érdemes próbálkozni.
A tanulási nehézségek a tanult tehetetlenség érzéséhez is vezethetnek.(10) Az a gyermek, aki igyekszik jól teljesíteni, de mégis rosszul szerepel, végül úgy érezheti, hogy nincs befolyása a jegyei vagy a teljesítménye felett.
Mivel úgy tűnik, hogy bármit is tesz, az nem változtat a helyzeten, felhagy a próbálkozással, és a jegyei még rosszabbak lehetnek. Az ilyen problémák a gyermek életének más területeire is kihatnak. A gyenge iskolai teljesítményük miatt úgy érezhetik, hogy egyetlen tettük sem helyes vagy hasznos, így elveszíthetik a motivációt, hogy az élet más területein is erőfeszítéseket tegyenek.
Tanult tehetetlenség és mentális egészség
A tanult tehetetlenség szintén hozzájárulhat az olyan állapotok kialakulásához, súlyosságához és fennmaradásához, mint az általános szorongásos zavar.
Ha krónikus szorongással küzd, előfordulhat, hogy végül feladja a reményt, hogy enyhülést találjon, mivel a szorongó érzések elkerülhetetlennek és kezelhetetlennek tűnnek. Emiatt a mentális zavarokban, például szorongásban vagy depresszióban szenvedő páciensek elutasíthatják a gyógyszeres kezelést vagy terápiát, melyek segíthetnének a tüneteik kezelésében.
Ahogy az emberek idősödnek, a tanult tehetetlenség egyfajta ördögi körré válhat. Amikor az emberek olyan problémákkal szembesülnek, mint a szorongás vagy a depresszió, úgy érezhetik, hogy semmit sem tehetnek azért, hogy megszüntessék ezeket a tüneteket.
Az emberek ilyenkor nem keresik azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek, ami még inkább fokozza a tehetetlenség és a szorongás érzését.
A magyarázó stílusok szerepe
De vajon mi a magyarázata annak, hogy egyes embereknél kialakul a tanult tehetetlenség, másoknál pedig nem?
Az attribúciós vagy magyarázó stílusok meghatározó szerepet játszhatnak abban, hogy a tanult tehetetlenség milyen hatással van az emberekre.(11)
A pesszimista magyarázó stílus a tanult tehetetlenség kialakulásának nagyobb valószínűségével jár együtt. E magyarázó stílussal rendelkező emberek hajlamosak a negatív eseményeket elkerülhetetlennek tekinteni, és inkább személyes felelősséget vállalnak a kedvezőtlen történésekért.
A tanult tehetetlenség leküzdése
Mit tehetnek tehát az emberek a tanult tehetetlenség leküzdéséért? A kutatások azt mutatják, hogy a tanult tehetetlenség sikeresen leküzdhető, különösen akkor, ha a segítség már a korai szakaszban megtörténik. A hosszú távú tanult tehetetlenség is legyőzhető, bár ez hosszabb távú erőfeszítést igényelhet.
A terápia hatékony módja lehet a tanult tehetetlenség kezelésének. A kognitív viselkedésterápia a pszichoterápia egyik formája, amely segíthet a tanult tehetetlenséghez vezető gondolkodási és viselkedési minták leküzdésében.
A kognitív viselkedésterápia célja, hogy segítsen a pácienseknek azonosítani a tanult tehetetlenség érzéséhez vezető negatív gondolkodási mintákat, majd ezeket a gondolatokat optimista és racionális gondolatokkal helyettesíteni. Ez a folyamat gyakran magában foglalja a gondolatok alapos vizsgálatát, ezen gondolatok automatikus megkérdőjelezését és a negatív gondolati sémák kiiktatását.
Egy állatkísérlet szerint a még a testmozgás is segíthet a tanult tehetetlenség tüneteinek csökkentésében.(12)
Összefoglalva
A tanult tehetetlenség komoly hatással lehet a mentális egészségre és jólétre. A tanult tehetetlenségben szenvedők gyakran küzdenek depresszióval, megnövekedett stressz-szinttel és kevésbé motiváltak abban, hogy gondoskodjanak testi egészségükről.
Egyes emberek nagyobb valószínűséggel tapasztalják a tanult tehetetlenséget olyan eseményekkel szemben, amelyeket nem tudnak irányítani, gyakran biológiai és pszichológiai tényezők miatt. Például az elhanyagoló szülők által felnevelt gyermekek is nagyobb valószínűséggel tapasztalnak tanult tehetetlenséget.
Ha úgy érzi, hogy a tanult tehetetlenség negatív hatással van az életére és az egészségére, érdemes lehet beszélnie egy pszichológussal arról, milyen lépéseket tehet annak érdekében, hogy a negatív mintákat pozitívakkal váltsa fel. A megfelelő kezelés lehetővé teheti, hogy a tanult tehetetlenség érzését tanult optimizmussal váltsa fel.
Kendra Cherry
Hivatkozások:
1. Maier SF, Seligman ME. Learned helplessness at fifty: Insights from neuroscience. Psychol Rev. 2016;123(4):349-367. doi:10.1037/rev0000033
2. Hockenbury DE, Hockenbury SE. Discovering Psychology. New York: Macmillan; 2011.
3. American Psychological Association. Learned helplessness.
4. Nuvvula S. Learned helplessness. Contemp Clin Dent. 2016;7(4):426-427. doi:10.4103/0976-237X.194124
5. Seligman ME. Learned helplessness. Annu Rev Med. 1972;23:407-12. doi:10.1146/annurev.me.23.020172.002203
6. Vollmayr B, Gass P. Learned helplessness: unique features and translational value of a cognitive depression model. Cell Tissue Res. 2013 Oct;354(1):171-8. doi: 10.1007/s00441-013-1654-2
7. Goetz TE, Dweck CS. Learned helplessness in social situations. J Pers Soc Psychol. 1980;39(2):246-55. doi: 10.1037//0022-3514.39.2.246
8. Butkowsky IS, Willows DM. Cognitive-motivational characteristics of children varying in reading ability: Evidence for learned helplessness in poor readers. Journal of Educational Psychology. 1980;72(3):408-422. doi:10.1037/0022-0663.72.3.408
9. Hammack SE, Cooper MA, Lezak KR. Overlapping neurobiology of learned helplessness and conditioned defeat: implications for PTSD and mood disorders. Neuropharmacology. 2012;62(2):565-575. doi:10.1016/j.neuropharm.2011.02.024
10. Fincham FD, Hokoda A, Sanders R Jr. Learned helplessness, test anxiety, and academic achievement: a longitudinal analysis. Child Dev. 1989 Feb;60(1):138-45. doi:10.1111/j.1467-8624.1989.tb02703.x
11. Peterson C, Park C. Learned helplessness and explanatory style. In: Barone DF, Hersen M, Van Hasselt VB, eds. Advanced Personality. Springer US; 1998:287-310. doi:10.1007/978-1-4419-8580-4_12
12. Greenwood BN, Fleshner M. Exercise, learned helplessness, and the stress-resistant brain. Neuromol Med. 2008;10(2):81-98. doi:10.1007/s12017-008-8029-y
