Nehéz lehet az embereknek felismerni, hogy a nárcisztikus szeretet mennyire sekélyes.
A szomorú igazság az, hogy az általam ismert emberek, akiket nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizáltak, nagy valószínűséggel nem gondolkodnak azon, hogy milyen erkölcsi következményekkel jár az, amit másokkal tesznek. Ők csak magukkal törődnek. Még ha azt is állítják, hogy őrülten szerelmesek, az érzéseik meglehetősen felszínesek, és gyorsan eltűnnek, ha nem elégítjük ki az igényeiket.
A nárcisztikus kapcsolatok „üzleti” jellegűek
Üzleti jellegű alatt azt értem, hogy a nárcisztikusok akkor kedvelnek minket, és akkor akarják, hogy mellettük legyünk, ha kiszolgáljuk az igényeiket. Ha viszont nem szolgáljuk ki őket, akkor elveszítik az érdeklődésüket irántunk. Nem számít, mennyire bizonygatják, hogy szeretnek bennünket, a valóság az, hogy nem minket, mint személyt szeretnek. Azt a funkciót szeretik, amit számukra betöltünk.
Ha elveszítjük azokat a tulajdonságainkat, amelyeket értékelnek, akkor az irántunk táplált szerelmük valószínűleg gyorsan megszűnik. Ez azt jelenti, hogy ha például megbetegszünk, vagy elveszítjük a pénzünket, esetleg a nemi életre való képességünket, a nárcisztikus szeretők nem lesz együttérzőek. Ahelyett, hogy empátiát éreznének, könnyen lehet, hogy türelmetlenek lesznek, panaszkodni fognak, és végül elveszítik az érdeklődésüket a velünk való együttlét iránt.
Példa: Amikor az exhibicionista nárcisztikus Bill és a barátnője, Sherry összeházasodtak, mindenki megjegyezte, milyen szép párt alkotnak. Bill élvezettel posztolt képeket kettejükről a közösségi médiában, és nagy örömét lelte abban, hogy barátai irigykedve csodálták felesége szépségét.
Amikor Sherrynek súlyos egészségügyi problémája lett, ami miatt szteroidokat kellett szednie, a külseje megváltozott. Az arca felpuffadt, az alakja pedig teltebb lett. Már nem úgy nézett ki, mint az a karcsú fiatal nő, akibe Bill beleszeretett.
Bill válaszul azt mondta Sherrynek, hogy le kell fogynia. Amikor az orvosok közölték, hogy a lánynak továbbra is szednie kell a gyógyszereit, és hogy a súlygyarapodás sajnálatos és elkerülhetetlen mellékhatás, Bill becsapva érezte magát. Nyíltan azt mondta Sherrynek: „Nem arra vállalkoztam, hogy egy kövér nővel szexeljek”.
Vajon megbánják a nárcisztikusok, hogy bántják azokat az embereket, akiket állítólag szeretnek?
A nárcisztikus védekezés célja, hogy titokban tartsa a hiányosságait és hibáit. A nárcisztikusok nem figyelnek olyasmire, ami ellentmond a felfújt önképüknek. Addig nem éreznek bűntudatot, szégyent, vagy önbizalomhiányt, amíg nárcisztikus védekezésük tart, hacsak nem részesültek sikeres pszichoterápiában az NPD (nárcisztikus személyiségzavar) miatt. Ez azt jelenti, hogy nem gondolják, hogy van mit megbánniuk, bármekkora fájdalmat is okoztak. Az ő szemükben, ha valami rosszul megy a kapcsolatban, az soha nem az ő hibájuk.
A nárcisztikusok megbánják, ha valakit eldobnak, vagy elveszítenek?
Gyakori, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek megbánják, ha valakit eldobnak, vagy elveszítenek, de ez nem azt jelenti, amire elsőre gondolnánk. Ha megbánást éreznek, az nem azért van, mert fájdalmat okoztak. Inkább azért, mert elvesztettek valamit, ami számukra értékes. Tárgyként tekintenek ránk, nem pedig valódi személyként. Nem érdekli őket, hogyan érzünk, gondolkodunk, még ha az ellenkezőjét is színlelik.
Például annak, hogy vissza akarnak minket kapni, miután eldobtak, nagyon kevés köze van ahhoz, hogy kik is vagyunk valójában. Nem arról van szó, hogy szeretnének minket, vagy hogy bűntudatot éreznének, amiért rosszul bántak velünk. És semmiképpen sem jelenti azt, hogy ha visszakapnak, másképp fognak viselkedni, mint legutóbb. Azok a nárcisztikusok, akiknek hiányzik az exük, általában nem változtak meg jelentősen.
Mit jelent valójában az, hogy a nárcisztikus személy megbánta, hogy eldobott magától?
Következzen néhány gyakori magyarázat:
„Szükségeim vannak, kanosnak, magányosnak érzem magam, és most azonnal társaságra vágyom.”
„Ha nem dobtalak volna, hasznodat vehetném a szükségleteim kielégítésére.”
„Mindig hiányzik valami, ami már nincs meg.”
„Azt hittem, hogy jobbat tudok nálad, de nem sikerült – így akár vissza is térhetnék hozzád.”
„Tudom, hogy most már van valaki más, de én még mindig az enyémnek tekintelek, akivel azt tehetek, amit akarok. Hogy merészelsz boldog életet élni nélkülem!”
A nárcisztikus védekezés célja a negatív érzések minimalizálása és a nárcisztikus önképének fenntartása
Az NPD adaptáció kialakulásának kulcsa a negatív érzések távol tartása – a szégyen, az önbizalomhiány és a bűntudat elkerülése, s ehelyett annak az érzésnek a fenntartása, hogy a nárcisztikus különleges, tökéletes és mindig igaza van.
A nárcisztikusokból hiányzik az érzelmi empátia
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő embereknél nem valószínű, hogy valaha is kialakult volna az érzelmi empátia. Ha mégis, akkor az gyorsan eltűnik, amikor megbántják őket, csalódottak, frusztráltak, vagy dühösek.
A nárcisztikusok nem hajlandóak önként átgondolni a hibáikat
Az egyetlen önreflexió, amit a legtöbb kezeletlen nárcisztikus folytat, az az, hogy mi az önös érdekük. Íme egy rövidített példa arra, amit az NPD exhibicionista altípusában szenvedő egyik kliensem mondott nekem a terápián a barátnőjéről:
„Valójában kissé undorítónak találom őt. Fizikailag nem túl vonzó számomra. Néha kisétálok a szobából, amikor belép, mert nem igazán akarok vele lenni. De ő annyira akar engem, hogy szó szerint bármit megtenne értem. Azt is elviseli, hogy bármit csinálhatok vele.
Szeret engem és hozzám akar jönni feleségül. Lehet, hogy tényleg feleségül veszem, vagy vele maradok annak ellenére, hogy mit érzek iránta. Tudom, hogy ez nem igazságos vele szemben, de nem valószínű, hogy valaha is találok valakit, aki ennyire szeret engem, és hajlandó mindent megtenni, amit csak akarok. Később bármikor megszabadulhatok tőle.”
Összefoglalva
Amikor a nárcisztikusok azt mondják, hogy „szeretlek”, valójában valami olyasmit gondolnak, ami közelebb áll a következőkhöz: „Addig foglak szeretni, amíg kielégíted a szükségleteimet, és jól érzem magam veled.” Ennek eredményeképpen a kezeletlen nárcisztikusok nem éreznek bűntudatot, ha bántalmaznak bennünket, mert bármit is tesznek velünk, azt jogosnak tekintik.
A nárcisztikus védekezésük arra szolgál, hogy megvédje őket a hibáik felismerésétől, és lehetővé tegye számukra, hogy minden felelősséget ránk hárítsanak. Ha minden a mi hibánk, akkor nincs okuk bűntudatot érezni, amiért bántanak minket.
Dr. Elinor Greenberg
